Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

7—8. kép. Álló virágcsokrok butykoskorsón és tálon (Damjanich Múzeum, Néprajzi Múzeum) vall; egymással érintkező, háromszögekbe elrendeződő fekete és vörös, sűrű csíkozásból áll (8. kép). Egyes korai daraboknál azt is megfigyelhetjük, hogy még szokatlan helyen alkalmazzák a körvonalakkal kiemelt növényi díszítményeket. Az 1833-as miskakancsón a fül jobb oldalán kis szikiével ellensúlyozza a másik oldalon szokatlanul, a fül mellett függőlegesen elhelyezett évszámot. Az 1834-es, Balog Istványnak ajánlott vörös butykoskorsó fehérrel, keretezett zöld és fekete, húsos leveleit a fül alatt helyezték el. Az írókás, körvonallal keretezett növényi ornamentika belsejét csak ritkán töltötték ki teljesen, gyakoribb a hullámvonalas, cakkozott vagy csíkozott térkitöltés. Fogazott kitöltés jelenik meg a karcagi magángyűjtemény miskakancsójának fülén lévő, hullámvonalat követő levélsorban, illetve a levélsort lezáró, kibomló szirmú virágban (4. kép). Csíkozott térkitöltést figyelhetünk meg ifjú Nagy Mihály tiszafüredi magángyűjteményben lévő, 1848-ban készített sárgamázas butykoskórsóján (9. kép); a változatos térkitöltés szép példája a Néprajzi Múzeum egyik korai boroskancsója (10. kép). A növényi elemekkel díszített butykoskorsók kiemelkedő darabja az 1841-es datálású, debreceni magángyűjteményben lévő zöld színű edény, melyen a négy sorban elhelyezett, hüvelykezett abroncs már eleve meghatározza a díszítmény csak vízszintes elhelyezési lehetőségét. A díszítmény kezdő- és zárósora azonos; feketével keretezett, vörös és sárga, tömör kitöltésű, hullámvonalban elhelyezett levélsor. A második sorban fogazott kitöltéssel virágok és virágbimbók váltják egymást. A mester a díszítmény harmadik 40 10. kép. Boroskancsó (Néprajzi Múzeum) 9. kép. Butykoskorsó (Tiszafüred, mgy.)