Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Tiszafüred fazekassága a reformkorban A magyar népi kerámia fejlődése a XIX. század elején felgyorsult. Az ország különböző részein kialakulóban voltak a jellegzetes stíluscsoportok; önállósult a fazekas népművészet. A stílusalakító fazekasközpontok közül a közép-tiszai stíluscsoport emelkedik ki, melyhez Debrecen, Miskolc, Sárospatak és Tiszafüred mint nagyobb, Mezőcsát, Gyöngyös, Pásztó és Eger mint közepes, illetve Mezőkeresztes, Mezőkövesd és Ónod mint kisebb fazekasközpontok sorolhatók. A települések az Alföldön és annak északi peremén helyezkednek el, a Tiszától kisebb-nagyobb távolságra; összefoglaló elnevezésüket innen kapták. ' Az újabb kutatások tükrében ennek a stíluscsoportnak Debrecen volt a legjelentősebb központja. Fennmaradt céhiratai azt is bizonyítják, hogy már a XVIII. század második felében közel hetven mester dolgozott a városban. Első céhszabálya ugyan 1715-ös, mégis joggal feltételezhetjük, hogy ennél jóval korábban - ha nem is szervezett keretek között - virágzó fazekassággal számolhatunk Debrecenben/ Datált kerámiaanyaga 1763-tóli maradt fenn.^ Későbbi tárgyi anyaga változatos; jellegzetes stílusjegyeket főként a múlt század első felében sorakoztat fel. A stíluscsoporton belüli kiemelkedő szerepét az is bizonyítja, hogy XVIII. századi kiemelkedő művészi színvonalú darabok más, ide tartozó műhelyekből nem maradtak fenn. 10-15 fazekasmester dolgozott egyidejűleg a miskolci fazekascéhben, melynek iratanyaga 1768-tól maradt fenn. A miskolci mesterek viszonylag állandó száma nehezen magyarázza azt, hogy csak néhány cserépedényről feltételezhető azok miskolci készítése, s mint Domanovszky György írja, ,, azokból nem lehet még csak következtetni sem arra, hogy a közép-tiszai stíluscsoporton belül része volt-e annak kialakításában "7 Sárospatak fazekasai céhüket igen korán, 1572-ben alapították meg. Stílusuk a közép-tiszaitól kissé eltér, a kapcsolat nem olyan eleven, mint a többi ide sorolható fazekasközpont esetében. Sárospatak különböző ízlésáramlatok kereszteződésében fekszik, mely stílusának átmeneti jellegében is megmutatkozik. Gyöngyös, Pásztó és Eger kevésbé kutatott fazekasközpontok, bár az itteni készítményeket Eger kivételével szép tárgyi együttes reprezentálja a különböző gyűjteményekben. Egernek viszont középkori ásatási anyaga ismertebb, mely arra figyelmeztet, hogy a közép-tiszai stílusjegyek kialakulásának vizsgálatakor tanulmányozásuk nem hanyagolható el. A három fazekasközpont közül Eger volt céhes, fazekasai a XVIII. században Miskolc Iandmajszterei (vidéki mesterei) voltak; önálló privilégiumukat 1805-ben 36 RFt-ért váltották ki.^ Céhen kívüli, de a miskolci fazekascéhhel az ott tanuló fazekasok révén némi kapcsolatot tartó fazekascentrum volt Mezőcsát. Ebben a városban kevés mester dolgozott egyidejűleg; stílusa debreceni gyökerű s erős rokonságot mutat a tiszafüredi cserépedényekkel. Az előbbi fazekasközpontok között előkelő helyet foglal el a nagy tárgyszámmal és magas művészi színvonallal képviselt tiszafüredi mázas kerámia. A stíluscsoporton belül elfoglalt helye vizsgálatát mindenképpen indokolttá teszi. A különböző köz- és magángyűjteményekben fellelhető darabok alapján a tiszafüredi mázaskerámia fejlődését a múlt század első negyedétől tudjuk nyomon követni. Virágkora a XIX. 36