Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
barna díszítéssel, oldalán rozmaringággal, hátán karcolt felirattal. Bari Jánost nem tartották jelentős fazekasnak, főként díszítetlen, csak belül mázazott használati edényeket készített. Az 1863 körül születő, katolikus vallású Király Gáborról csak annyit tudunk, hogy 1876-tól Molnár Péter kezessége mellett Bodó Mihálynál tanult. Az 1870-ben születő Mezei György pedig 1883-ban szegődött Juhász Józsefhez, kezese Kiss Mihály volt. Dózsa András fazekasnak néhány szignált készítménye is fennmaradt, ő már a múlt század utolsó éveiben tanulhatta a mesterséget, így mestere nem ismert. Katona Miklós két fiának, Jánosnak (1886-1953) és Kálmánnak (1898-1930), továbbá az 1912-ben születő Tüdős Kálmánnak munkálkodása már egyértelműen a fazekasság hanyatlásának korszakára tevődik. Összegzés Eddigi kutatásaink szerint a XIX. században 55 tiszafüredi fazekas működését tudtuk nyomon kísérni, aki közül néhányan más településeken is dolgoztak. A rendelkezésünkre álló adatok szerint feltételezhetjük, hogy Tiszaszőlősön, (Juhász István), Abádon (K. Nagy Bálint és fia, József), Kunmadarason (Pap Sándor) és Kunhegyesen (K. Nagy János) számolhatunk Tiszafüredről átkerült fazekas stílusalakító hatásával. Tiszafüred azonban nemcsak elkerült mestereivel hatott más települések stílusára, hanem az itt tanuló, mezökeresztesi születésű fazekasok (Katona János, Molnár József) révén is. Tiszafüred nemcsak kisugárzott, hanem más fazekasközpontok stílusjegyeit is átvette. Otrokotsi Károly révén Miskolc, Bezerédi Varga István révén pedig Mezőtúr - mindkettő céhes központ - hatásával kell számolnunk. Debrecen és Mezöcsát szembeszökő stílusalakítására eddig írásos adatot még nem találtunk. A XIX. században itt dolgozó fazekasok közül stílusban 24-et tudtunk azonosítani, nagyrészt az 1860 utáni évekből. Az 1875-1887 között fennmaradt ipartársulati jegyzőkönyv segítségével 14 ekkor tanuló fazekasunknak ismertük meg mesterét. A születési és halálozási évek ismeretében az egyidejűleg dolgozó mesterek számáról is tájékozódhattunk. Grafikonunk nem nyújthat teljesen reális képet, mivel az anyakönyvek adatai ebben az időszakban még hiányosak, részben ebből eredhet a 30-as évektől jelentkező létszámnövekedés. Következő grafikonunk már reálisabb adatokat tartalmaz, a létszámot esetleg egy-két katolikus vallású fazekas előbukkanása befolyásolhatja. A fazekasok számának növekedése a 70-es évek elejétől figyelhető meg, a századfordulóig 18-23 fazekas dolgozik egyidejűleg a faluban. A fazekastermékek iránti ugrásszerű kereslet tehát a 60-as években jelentkezik, melyet a fazekasok számának növekedése csak késve (a 70-es évektől) követhetett. így Tiszafüreden éppen arra az időszakra lett irreálisan magas a fazekasok létszáma - a XIX. század végére, a XX. század elejére -, amikor a cserépedények iránti kereslet már országosan csökkent. A múlt század utolsó negyedére a hagyományos tiszafüredi fazekasdinasztiák is felbomlottak. Ez azonban még ekkoriban nem a fazekasok számának csökkenésében nyilvánult meg. A cserépedény-készítés népszerű foglalkozás, biztos anyagi helyzetű kovácsok, de főleg csizmadiák adják fiaikat fazekasinasnak. A felbomlást éppen az a folyamat tükrözi, hogy a mesterségben az utánpótlást zömében nem a hagyományos fazekascsaládok nyújtják, hanem a kellő gyökérrel, hagyományhoz való kötődéssel nem rendelkezők. A XIX. század utolsó évtizedében mindössze hat olyan fazekas dolgozott Tiszafüreden, aki hagyományos fazekascsaládból származott. Király Gábor, Balta György, Vig József, Mezei György, Tóth Imre, Márki István, Kiss József, Dózsa András, Bari János, de még a tehetséges Simon István is mind-mind olyan új fazekasok, 33
