Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

9. kép. Madaras butella (Kiss Pál Múzeum) Miklós (1854-1911) 1854. február 13-án született Katona János és Kalmár Julianna házasságából. Apja halálakor (1861) mindössze hét esztendős, valószínűleg egyik nagybátyjánál tanult, talán gyámjánál, Katona Sándornál. Az ipartársulatnak - gyámság alatt - már 1874-ben tagja lett. Skult Máriát 1877. november 9-én vette feleségül,

84 ő örökölte apja még ma is álló, 1850-ben épült házát, melynek akkoriban 680-as volt a helyrajzi száma. Katona Miklósnak sok feliratos munkája maradt fenn, ezek közül többen öntudatosan fazekasmesternek nevezi magát. A falu legidősebb emberei személyesen vagy hallomásból jól ismerték. Ót tartották a századfordulón a legjobb fazekasnak, ennek ellenére szinte állandóan anyagi gondokkal küszködött. Ekkoriban már általában kemenceszám 20-30 Ft-ért különböző nagykereskedők vásárolták meg a fazekasok termékeit, a mesterek alig piacoztak. Rózsa Ferenc kötélgyártó gyakran adott kölcsön Katona Miklósnak pénzt, melyet 96 éves lánya szerint mindig cserépedény kíséretében adott meg a fazekas. A fazekasnak lova, tehene sem volt. Az agyagot a feleségével közösen talicskán tolták házukig, mely a Fertőtől, ahonnan akkor termelték ki a fazekasok az agyagot, négy km távolságra volt.

85 Unokája, a 76 éves Vona Józsefbe gyermekként sokat tartózkodott nagyapja házánál, melynek berendezésére, a Katona Miklós és felesége közti munkamegosztásra jól emlékezik. Pl. a feleség feladata volt az agyagfaragás, mellyel az agyagban lévő szennyeződést (a kavicsokat, nagyobb szemcséket) távolították el. Skult Mária mázazta az edényeket és az írókázásban is segített. A munkába az unokákat is bevonták. „Mindig segítettem a nagyanyámnak. Kihordtuk a köcsögöket, stórszba (sorba) raktuk az udvaron, két-két sor került egymás mellé, közte egy kis távolságot hagytunk. Nagyanyánk kövér asszony volt, kis kerekes széken ült, azon ment a sorok közt, mikor mázolta. Előbb belül mázolt, majd egy gyors mozdulattal körbeöntötte." Emlékezete szerint gurgulyával és pemzlivel díszítették az edényeket, „nagyanyám is csinálta, de ő leginkább csak mázolt, meg égetett". Leginkább tányért, tálat, köcsögöt és kantát készített Katona Miklós. Készített csak belül mázazott vászonköcsögöket, vászonkantákat is. A füredi agyag „főzőedényre nem vót jó. Magának csinált, de piacra nem".

86 Jóindulatú, kedélyes ember volt. Ha valaki tejet vitt hozzájuk és nem tetszett neki a köcsög, földhöz vágta, újat adott helyette a sajátjai közül. Nemcsak fazekas, hanem kertészként is jól ismerték, híres volt oltott fáiról, gyümölcseiről. A hagyományos tiszafüredi minták mellett új díszítmények alkalmazásával is kísérletezett. A rátétes díszítés korábban sem volt ismeretlen a füredi fazekasok körében, a miskakancsók esetében pl. széles körben alkalmazták (zsinórozás, kígyó, virág, levél), de ezek szabad kézi forrná10. kép. Rátétes tál (Tiszafüred, mgy.) 84 SZAIV,/51-52.;EAVI/2. 85 Scheffer Mihályné, Rózsa Berta 96. é. adata (1977) 86 Vona Józsefbe Várkonyi Julianna 76. é. adata (1977) 21