Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

zottak), öblük díszítménye kötetlen, mely ritkábban használatukkal is összefüggésben áll. Új, idegen eredetű formák is megjelennek, mint pl. 1854-től Hódmezővásárhelyen a formástál, mely német közvetítéssel került a városba (KRESZ 1990. 366). A divatváltás a díszítőtechnikára is hatást gyakorolt. A fazekasok és íróasszonyaik gyorsabban kialakítható díszítmények létrehozására törekedtek. Ebbeli törekvésük érthető is, hiszen egy-egy vásárhelyi műhely a kereslet éveiben napi 3-400 tányért is díszített (KRESZ 1960. 365). A túri tálak öblébe is már csak egy szál virág jutott, peremüket két-három széles csík díszítette. Ekkor bomlott a füredi .virágornamentika is gyorsan kialakítható vonalakra. A sűrűbb festék esetében az ecsethasználat is a munka gyorsítását eredményezte. A változó divat hatására a fazekasok egy kemencébe kerülő edényösszetétele is megváltozott, ebben a tálasedények és egyéb, díszesebb kerámiák számaránya megnőtt, melyet Kresz Mária kutatásaiból jól ismerünk (KRESZ 1960). Ilyen formai és díszítménybeli megújulásra - ha nem is azonos súllyal - a századvégtől jelentkező keresletcsökkenés ellensúlyozására is szükség volt. Ezek a változások a paraszti vásárlóréteg megtartására éppúgy irányultak, mint az ébredező városi kereslet ellátására. Az új, polgári használatra is alkalmas edénytípusok (cukortartó, süteményestál, váza) pasztellebb színek, új díszítmények (rátét, agyagmetszés, ecsetes, nagyméretű virágornamentika) jelentkezésében nyilvánult meg. A stílusváltás, a megújulási igény azonban a kereslet csúcsán volt a legjelentősebb. Központokhoz és ezen belül egyes műhelyekhez köthető gyors változásoknak lehetünk tanúi, melyek pontos piacismereten, a vásárlók ízlésének naprakész ismeretén alapultak. Ezzel az ismerettel leginkább azok a fazekasok rendelkeztek, akik a termelést és az értékesítést össze tudták kapcsolni, azaz vásároztak is. A vevők ízlésének minden apró változására fel tudtak figyelni, munkájukban ezt az ismeretet egyik vásárról a másikra kamatoztatták. A múlt század utolsó negyedében gyorsan lefutó divatáramlatokra figyelhetünk fel, mint például Tiszafüreden a női keresztnévvel ellátott tál, tányér, férfi keresztnévvel ellátott butella, Mezőtúron nemzetiszín szalagú, hazafias feliratú bödönök, korsók, bütykösök. Az alföldi központokban a különböző edényeken ekkor válik divattá a címerábrázolás is. A piac ízlésének naprakész ismerete a múlt század végén megszűnik. A fazekasok a fogyó piacokat - az értékesítési nehézségek miatt - az edénykereskedőknek adják át. Vásárlóikkal személyes kapcsolatukat elvesztik, a piaci változásokat a mestereknek már csak az edényesek közvetítik. Az igényekről lassabban értesülnek, megújulási kísérleteik eredményét is késve tudják felmérni, mindez a stílusváltozás lassulásával jár. A válság hatására a fazekasok nagy része felszámolja műhelyét, a még termelő fazekasok pedig edényösszetételüket megváltoztatják. Az egy-egy kemencébe kerülő edény nagy része szezonjellegű használati tárgy lesz: köcsög, szilke, fazék, egyszerűbb tálasedény, baromfiitató és virágcserép, melyet egy-egy, megrendelésre készített tárgy tesz változatosabbá. A parasztságnál a reprezentációs tárgyszférában a mázas cserépedények korábbi jelentőségüket elvesztik. Az Alföldön a használati edények díszítőstílusa fokozatosan elveszti az egyes központokat jellemző egyéni vonásait. A díszítmények hasonlóvá válnak, melyet az egyszerűbb elemek - pont, petty, csík, hullámvonal - mellett ecsetes festésű, nagy, kinyílt virágtányérok és húsos levelek jellemeznek. A hagyományos színvilág is nagyrészt felbomlik az új festékanyagok terjedésével. Az edény kereskedők több központ termékével jelennek meg a piacon vagy vásáron; az értékesítés során is keverednek a hasonló díszítményűvé váló központok termékei.

4 Néhány fazekas más utat jár be. A mezőtúri Badar Balázs, a kunszentmártoni Bozsik Kálmán szecessziós díszítményű polgári darabokat gyárt, és vélhetően a karcagi Kántor Sándor is hasonló 4 Tiszafüreden az I. Világháború táján Katona Miklós fiai mezőcsáti, mezőkövesdi és polgári zsidó edénykereskedőknek dolgoztak. A kunmadarasi edényes, Bezeréi Varga Lajos, aki korábban Tiszafüreden volt fazekas, mezőtúri és karcagi cserepekkel kereskedett. Kóbi bácsi (Rubinstein Jákob) tiszafüredi vegyeskereskedésében füredi és mezőtúri edények mellett időnként vásárhelyieket is árult (FÜVESSY 1993. 142-143.). 172