Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

232). Szeged mázas fazekassága Kresz Mária véleménye szerint Hódmezővásárhelyt nemcsak megelőzte, de hatott is rá (KRESZ 1990. 307, 315). Hódmezővásárhelyen Kiss Lajos kutatása szerint 1788ban mindössze 8 fazekas élt, 1836 körül már 50-en voltak, azaz több mint kétszerese a tényleges fazekasmunkát végző debrecenieknek. Alig egy évtized múlva, mikor 1848-ban céhüket megalapították, már 169-en fizettek kántordíjat (KRESZ 1991.48). Évszámos edényeik a stílusfejlődés történetét jól szemléltetik. Ezek száma már századunk közepén megközelítette a 600-at (KRESZ 1954. 127), és a becslések szerint napjainkban már ezer körüli (KRESZ 1990. 317). A datált tárgyak megoszlása is igen szerencsés, közülük a múlt század első felében készült darabok minden más magyar fazekasközpontét meghaladják. Tárgyi anyaga 1798-tól maradt fenn, de Kiss Lajos leírásából ennél korábbi edényekről (1742-es és 1793-as tálak) is van tudomásunk (KISS 1926. 187). Vásárhely tárgyai azonban nemcsak számukat tekintve figyelemre méltóak, hanem a típus és díszítmény szempontjából is. A paraszti használatban népszerűvé váló edénytípusok legtöbbje az Alföldön a korai hódmezővásárhelyi anyagban jelenik meg elsőként. Ezek a következők: 1798: csalikancsó (Néprajzi Múzeum 53.61.881), 1813: kulacs (Néprajzi Múzeum 53.61.167), 1818: butella (magángyűjtemény), 1820: butella (Néprajzi Múzeum 131233), 1817: kancsó (Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 52.158.1), 1817: butykoskorsó (magángyűjtemény), 1824: miskakancsó (Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely 52.137.1), 1802-ben tükörráma készült, mely később megsemmisült (KRESZ 1990. 330-331). 1836-ból mázas, karcolt díszítésű virágcserép (magángyűjtemény) ismert, az 1820-as évekből pedig tintatartók (KRESZ 1954. 140)

2 (1-2. kép). Az edények díszítő technikája is igen változatos, míves áttörések, aprólékos, karcolt növény- és madármotívumok, írókázott virágdíszítmények, melyeket mázfoltok emelnek ki, jelennek meg a tárgyakon. A vásárhelyi tárgytípusok egy része viszonylag igen rövid idő után az északibb központok emlékanyagában bukkan fel, ami jelzi, hogy a város fazekasai formakincsükkel divatot teremtettek. Az 1824-es miskakancsó után Mezőcsáton már 1828-ban, Tiszafüreden pedig 1833-ban jelennek meg az első datált példányok (Néprajzi Múzeum 51.31.382; 129517). Megformálásuk, 1. kép. 1798-as csalikancsó (Néprajzi Múzeum) 2. kép. 1824-es miskakancsó (Tornyai János Múzeum) A későhabán anyagban csalikancsók a 18. század utolsó negyedében már előfordulnak, továbbá a század közepétől srófolható záródású, hódmezővásárhelyi butellához teljesen hasonló alakú palac is fennmaradt. Katona 1974. 191., 193. és 170. kép). 167