Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
6. kép. Apátfalvi butellák (Móra Ferenc Múzeum ) téglalap található. Mindez egy viszonylag egységesebb stílus időbeli módosulása, mely datálatlan darabok kormeghatározására jól felhasználható. Hódmezővásárhely, Makó és Szentes vörösre égetett, különböző mázfoltokkal díszes kantáikról is híresek, melyet apróbb jellegzetességeik alapján konkrét központokhoz köthetünk. A vásárhelyiek mázfoltosak, a szentesieken a mázat vonalasán írták, folyómintában vagy csigavonalban, a makóiaknak szinte egész felületét beborította a máz. A kisebb regionális központok közül a vásárhelyi hatást tükröző szegvárit és a makói hatásra kialakult apátfalvira (6. kép) és nagylakira utalunk. Ezek a települések a kereslet miatt egyre apróbb központokra bomló délalföldi fazekasság utolsó állomásai, melyek a stílust közvetítő nagyvárosok művészetét már nem tudták megközelíteni. A nagylaki munkákat az 1860-as évektől néhány karcolt feliratú butella, illetve egy 1893-as készítésű, lapított oldalú, írókás kis butykoskorsó képviseli. 50 Az apátfalvi anyag, melyet szintén butellák képviselnek, már erősebben emlékeztet a makói előképre. Egyszín zöld vagy sárga, illetve sárga talpú, zöld testű edények, melyek előlapját karcolt félkörívekből összetevődő keretben elnagyolt virágok díszítik, hátlapján hasonló keretben elővonalazott folyóírás. A XIX. század utolsó negyedében készültek, és feliratukban is („sárból készült butella") őrzik a makói hatást. 51 Ritka kivételként alakos karcolat is előfordul rajtuk, mint pl. szamáron ülő juhász. 52 Csongrád megye kisebb regionális központjait a szegvári zárja, melyet a XIX. század utolsó negyedétől változatos formai megoldású butellák jellemeztek. A butellák általában zöld alapúak, előlapjukon vásárhelyi eredetű nagyvonalú karcolt növényi ornamentika, hátlapjukon egyszerűbb felirat. 53 Szignált munka is van köztük, mely Hubert Mihály munkája. A századvégtől más szegvári fazekasok neve is fennmaradt, köztük Hegyi Ferencé, aki egyszerű használati edényeket készített. Tálas volt Szűcs János és Berezvai Mátyás. Ezt a központot két tiszafüredi fazekas áttelepülésével északi hatás is érte. Katona Zsigmond (1878-1953) Szűcsnél volt segéd, majd a XX. század elején önálló műhelyt nyitott. Néhány századeleji szignált, illetve stílusban azonosítható darabja - csipkésszélű tányérok, nagytál, tintatartó, dohánytartó - leegyszerűsödött füredi ornamentikával készült. 54 Ezek a munkák színvonalukban meg sem közelítik 1892-ben, 14 éves korában még Tiszafüreden készített tintatartóját. 55 A másik füredi fazekas Bari János volt, aki legényként dolgozott talán éppen Katona Zsigmondnál. 1904-ből fehér alapú rátétes kulacsa jelzi szegvári működését. 56 Összesítve: A Dél Alföldön az új stílusú parasztkerámia minden korszakából számos emlék maradt fenn. Az emlékanyag Hódmezővásárhely kivételével főleg a reprezentációs tárgyállomány darabjaiból áll, a valós, hétköznapi termelést alig szemlélteti. így csupán arra alkalmas, hogy a kisebb-nagyobb regionális központok mázas díszkerámiáinak kialakulási idejéről és a stílust átadó központról tájékoztasson. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a délalföldi regionális központok a 50 MFM 50.84.5. (1860), NM 53.61.183. (1886), MFM 53.4950.1. (1893). 51 JAM 52.18.1. (1885), MFM 50.759.1. (1879), MFM 50.760.1. (1888), MFM 50.761.1. 52 Than-Gosztonyi-fyüjtemény. 53 KJM 54.961.1. (1874), FSZ 73.5.1. (1878), MFM 50.815.1. (1879), FSZ 67.20.1. 54 FSZ 73.84.1.; FSZ 73.85.2.; FSZ 73.71.1.; Katona-gyűjtemény (Szegvár). 55 NM63.113.1.;FüvessyA., 1991.b. 297-303. 56 NM 53.23.12. 160
