Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

A viszonylag egységes, zöld, esetleg sárgával kombinált szentesi alkalmi edények a 80-as években sárgás színű, új formát követő butellákkal egészülnek ki, mely vélhetően idegen fazekas betelepülésével magyarázható.

31 A szomszédos Szegváron hasonló időszakban szintén előfordul a sárgás színű butella. Szentesen vörösre égetett, mázzal díszített kanták is készültek, de ezekből viszonylag kevés maradt fenn, igazolván, hogy a gyűjtők inkább a reprezentációs tárgyállomány beszerzésére törekedtek.

32 Ritkaság az olyan használati tárgy, mint az 1889-es hosszú tepsi, melyet Varga Imre készített.

33 Csongrád Csongrádon is nagyjából hasonló időben, a 40-es évek végén jelennek meg a zöld és sárga mázas feliratos kerámiák. A jellegzetes edények: tintatartók, kétcsöcsű boroskancsók, butellák, köztük a könyvbutella. A legkorábbi egy zöldmázas, 1848-as szív alakú, áttört tintatartó, mely Balatony Zsiványnak készült. Biztos, hogy csongrádi készítmény, mert felirata ezt is tartalmazza (4. kép)

34 Készítőjét nem ismerjük, de 1853-ban egy szintén áttört oldalú, szögletes tintatartónál már a kézírás alapján tudjuk, hogy Ivány József munkája.

35 Ugyanebből az évből két sárgamázas könyvbutella szintén az ő írását viseli.

36 Könyvbutellát egy kétcsöcsű kancsó társaságában Ivány József egy jászdózsai lakosnak 1855-ben zöldmázzal is készített.

37 Szintén zöldmázas az a hagyományos butella, melyet 1959-ben Illés Györgynek ajánlott.

38 \ V A másik, név szerint ismert csongrádi fazekas Ivány ^i^gg^ v W* j Mihály volt, aki feltételezhetően Ivány Józsefnek testvére lehetett, melyet anyakönyvi kutatások könnyen kideríthetnek. 1861-tól képviseli magát szignált zöldmázas butelláival.

39 1861-ben tálasnak nevezi magát. Keskeny, magas, lapított oldalú butelláinak előlapjait két vastag, karcolt kerettel emeli ki. Tőle 1870-ből nagyméretű, kétfűlű, abroncsolt kanta is fennmaradt, jelezve azt, hogy ez a használati edény az alföldi városi fazekasoknál (Szeged, Vásárhely, Kecskemét, Szentes) a XIX. század második felében keresett volt.

40 Néhány kétcsöcsű, két-, illetve négyfülü boroskancsócska (melyet Csongrádon mindig kancsunak neveznek) arra utal, hogy a Dél-Alföldön ez a kancsóforma kedvelt volt. Készült Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Csongrádon is. A vastagabb korongozású és feliratában kantsúnak nevezett csongrádi példányokat könnyű közülük azonosítani. Egységesen zöldalapúak, melyet sárga, ritkábban zöld máz borít. Díszüket a máz, esetleg a fülön elhelyezett kis 4. kép. Csongrádi tintatartó (Tari László Múzeum) 31 KJM 54.957.1. 32 1904-ben és 1909-ben Farkas János is díszített kerámiákat adott Szentes környékéről a Néprajzi Múzeumnak (1848-1859 közt készült butellák). 33 NM 51.30.96. 34 TLM 58.1.200. 35 TLM 70.1.24. 36 TLM 70.1.27.; NM 76.117.2. 37 NM 76.117.1.; МММ 52.3229.1. 38 TLM 58.1.153. 39 TLM 70.1.17.; TLM 58.1.202. 40 KaJM 65.1.43. 158