Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

munkája, aki a Tiszafüredről a XIX. század második felében áttelepült Katona Nagy Bálint unokája volt.

57 Hódmezővásárhelyről több alacsony, zöld mázazású, minimális plasztikus díszítménnyel ellátott miskakancsót is gyűjtöttek. Ezekről csak kevesen tudták, hogy megrendelésre készített hamisítványok. A műkereskedelemben járatos Holló Valéria, aki államosított anyaga leltározásában Egerben részt vett, az 53.1.397. leltári számú tárgy leírókartonjára ezt írta: „Készült Hódmezővásárhelyen 1933-35 között. Hamisítvány. Valószínűleg régi minta után Wiener Tibor műgyűjtő csináltatta először és ennek nyomán tömegével készítették, megpatinaltak és mint régit nagy áron eladták a hozzá nem értőknek ". A kartonon a patinázási eljárást is leírta, mely forró vizes, majd zsíros mosogatóvizes áztatással kezdődött. Ezt néha több hetes trágyában való érlelés követte. Az így kezelt kancsó máza megpattogzott, a beszívódott szennyezőanyagtól a régi benyomását keltette. Hasonló hamisításokra gyanakszunk az 1872-re datált, B.L. monogrammal ellátott vagy jelzetlen füredi miskakancsók esetében is.

5 Áttekintve az alföldi miskakancsókat, megállapíthatjuk, hogy elterjedése a reformkor kezdetéhez köthető. Nagyobb népszerűségre a két középtiszai központban jutott. Úgy tűnik, a nagyobb kisnemesi vevőkörrel rendelkező Mezőcsát környékén teremtett először divatot, mely néhány év múlva Tiszafüred régiójába is átterjedt. Amíg azonban Mezőcsáton a XIX. század második harmadában maradt fenn legnagyobb példányszámmal, Tiszafüreden némi időkéséssel jut el divatjának csúcsára, az 1850-1880 közti években. Ennek a két központnak 40-50 km-es vásárlókörzete adja a miskakancsókat használó közösséget. A két központ igen rokon stílusa azonos ízlésű vevőkör kiszolgálására épült, melyet a szín- és motívumrendszer azonossága is jelez. A nagyobb vásárlókörzetű és kiépítettebb értékesítési lánccal rendelkező Mezőtúr biztos piacai átfedik a középtiszai stíluscsoportét. Más típusú mázas és mázatlan edényei csak a választékot bővítik, de Csatnak és Fürednek jelentősebb konkurrenciát nem jelentenek. Ezt bizonyítja a mezőtúri készítmények sorában némi időkéséssel megjelenő miskakancsó is. A tehetséges, mázas munkákat készítő túri fazekasok nagy része az emberfejű edénnyel nem is próbált betörni a csati és füredi fazekasok piacára. Néhány fazekas a középtiszai hagyományos típustól eltérő megoldásokkal jelentkezett, de ezek a mezőtúri fazekasok létszámához viszonyítva a termelésben mindig alárendelt szerepet játszottak. Hasonló próbálkozások tanúi lehetünk más dél-alföldi, köztük a hódmezővásárhelyi központnál is, ahol a figurális edények (embert és állatot megjelenítő italtartók) ugyan nagyobb gyakorisággal készültek, de kultikus funkcióval már nem rendelkeztek. A miskakancsók fennmaradt példányai tehát azt a feltételezést látszanak alátámasztani, hogy divatja nem az egész Alföldre, hanem leginkább a Közép-Tiszavidékre terjedt. A miskakancsók divatjának kialakításában ugyan a fazekasok szerepe igen jelentős volt, de legalább ugyanilyen jelentős volt az edénytípust befogadó közösségé is. Ez a közösség a Közép-Tiszavidék mezővárosait és falvait lakta, kisnemesi és redemptus értékrenddel és hagyományokkal rendelkezett. Hagyománytisztelete a népművészeti tárgyaknál is megfigyelhető, mely számos régies elem és motívum megőrzésében is megmutatkozik. Ezt őrzi a régió népi fazekasságának stílusa is, mely a hódoltságkori hagyományok legszebb folytatója. 57 KPM 83.29.1. 58 NM 14149 L, NM 141492., KPM 70.136.1., DM V. 67.117.1. 150