Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

fazekascéh iratai között kétszer is említett Otrokotsy Istvánnak, aki 1789. február 8-án „ választott magának virág nevet Fejir Liliom", s akit 1797. május 3-án fogadtak mesterré. Katona Nagy Mihály korsós: 61 éves korában, 1850. június 8-án halt meg vizibetegségben. Csatári Ferenc korsócsináló: 1852. március 26-án halt meg szárazbetegségben, 53 éves volt. 1800. november 12-én született Csatári Ferenc és Juhász Sára házasságából,

39 élénk kapcsolatot tartott a fazekasokkal, kilenc gyermeke közül hatnak Otrokotsy Károly és Betes György a keresztapja. Talán nagyapja, Csatári János is fazekas volt, aki 1769-ben kilenciccés zöld cserépbutykost ajándékozott „Istenes buzgóságából" az eklézsiának. Nemes Betes György cserepes: 54 éves korában, 1852, április 10-én halt meg, a halál oka: hideglelés.

41 Az ő fia volt a vásárban agyonvert Betes József korsós. Mándoki János és fia, János - karcagi származásúak - cserépvetők haláláról is tájékoztat az anyakönyv, az apa 1842-ben dagadozásban, fia 1847-ben forrónyavalyában halt meg. Cserepes volt még ekkoriban Pál István, aki ifjú Nagy Mihálynak és öccsének, Jánosnak, továbbá Bezerédi Varga István Pál nevű fiának is keresztapja. Róla csak halála után, Sára lánya esküvőjekor említi az anyakönyv, hogy cserepes

43 A katolikus vallású Kós János cserepes nevét református felesége révén - a keresztszülők között találhatjuk 1854-ben és 1860-ban a református keresztelési anyakönyvben.

44 A korai fazekasok a matrikulában csak kétféle foglalkozásmegjelöléssel fordulnak elő: cserepes és korsós, korsócsináló; a cserép vető megjelölés valószínűleg tetőcserép-készítőre utal. A XIX. század első felének előbb felsorolt 11 cserépedényt készítője közül csak négy esetben tüntetik fel, hogy korsós, azaz fennálló edényt készít. Közülük Bezerédi Varga Istvánról és Betes Józsefről határozottan tudjuk, hogy feketekerámiát készített, de feltételezhetjük ezt Betes Györgyről is, bár ő cserepesként szerepel az anyakönyvben. Katona Nagy Mihály már biztosan, Csatári Ferenc pedig minden valószínűség szerint mázasedényt készített, sőt az is lehetséges hogy Katona Nagy Sándor is. Talán ő lenne annak az 1837-ben készített kisbutykosnak mestere, melynek ifjú Nagy Mihály munkáihoz való színezésbeli hasonlóságára Kresz Mária is felfigyelt.

45 A fennmaradt, bizonyíthatóan a XIX. század első felében készült tiszafüredi cserépedények néhány tál kivételével mind fennálló edények, zömében butykoskorsók. Fazekasainknál tálas elnevezésre ebben a korai időszakban nem is találunk példát, később is csak Katona Miklósról tudjuk, hogy magát tálasmesternek nevezte,

46 bár több feliratos készítményén fazekas és fazikasmesternek tünteti fel magát. 35 Esketési Anyakönyv (ezután EA) Ш/63. 36 Hetman Ottó Múzeum, tört. dok. 58.1.1. 37 HA 111/164. 38 HA 111/171. 39 SZA11/96. 40 Református egyházi anyakönyv H/7. /.,, Ugyan zöld cserép Bütykös cir. 9 ittzés, melyet Csatári János Füredi lakos Istenes buzgóságából A 1769 ajándékozott. " A leltár felvételekor, 1804-ben már nincs meg, mert a bejegyzés így folytatódik: 41 HA 111/171. 42 HA 111/124. 1. és 111/145. 43 Pá/ Sára, néhai Pál István cserepes lánya 1861. november 13-án Dobár Mihállyal 44 Kós János 1854-ben Kalmár József lányának, Zsófiának, 1860-ban Vásári Bálint 45 Kresz M., 1969. 87. A bütykös leltári száma: 68.33.1. 46 Egyetlen készítményén nevezte csak magát tálasmesternek, melyen 1901. július 1 -én írtak be a tiszafüredi múzeum vegyes tárgyainak sorába: „Egy nagy díszes kétfülü agyagbödön fedővel, domborúcifrázásokkal... A bödön felirata következő: Emlékül Készült a múzeum részére. Katona Miklós tálasmester saját gyártmánya. Tiszafüreden. 1901. május 18-án készült. " Már nem található a múzeum gyűjteményében. (Kiss Pál Múzeum: tört. dok. 71.83.3.) 12