Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
A Szolnok megyei népművészeti kötet anyagának gyűjtésekor a kisújszállási Helytörténeti Gyűjteményben egy olyan tálasedényt találtunk, mely fehér alapú és díszítményének minden elemével az előbbi debreceni műhelyhez köthető. (1. kép). Alakja a már bemutatott debreceni tálaktól eltér, a másik tálformát követi; öblös, oldala homorúan emelkedik. Pereme nem ujjnyomásos, két oldalán fül található. Viszonylag széles peremén egyszerű minta található, barna-vörös-zöld kettősvonalak, aljukon három sárga ponttal, csúcsúkat pedig sárga vonal zárja. Öblében profilból ábrázolt asszony. Fején a korabeli debreceni női viselet jellegzetessége, a barna kaskétli, az egész fejet beborító, csipkefodorral szegett főkötő. Blúza hosszú ujjú, zöld színű, oldalán sárga fo- p kép. Debreceni tál dórral. Barna szoknyája bokáig ér, alján sűrű gömb (Kisújszállási Helytörténeti Gyűjtemény) alakú díszekkel, mely alól barna cipője kilátszik. Szoknyája hátán vörös, kötényszerű lepel. Kezeit maga elé tartja, ujjait a datálatlan tálhoz hasonlóan kis pontok jelenítik meg. Az alak két oldalán függőleges virágos ágak. Az egyik oldalon hullámvonalas száron előkarcolt, barnával, sárgával kitöltött levelek, az ívekben zöld közepű vörös virágtányér szélén sűrű barna pettyekkel. A hajló ág csúcsát hasonló virág zárja le. A másik oldalon előkarcolt kétfülű, kockázott vázában egyenes ágon hét virágból álló szimmetrikus kompozíció díszlik. A virágszál két oldalán sárga és zöld levelek, melyekről sárga közepű, vörös szirmú, a szirmokat barna vonalakkal elválasztott kinyílt virágtányérok nyúlnak oldalra, illetve zárják le a szár csúcsát. Ha a tál képét a már korábban közölt fehér alapú, női alakkal díszítettekkel összehasonlítjuk, az ábrázolásmód, a viselet és a kompozíciós elhelyezés is jelzi, hogy azonos műhelyben készültek. Készítési idejük is a XIX. század első harmadához köthető. Egy olyan divathullám megjelenését jelzik, mely a nyugateurópai emberalakkal díszített kerámia ismeretére és meghonosítási kísérletére utal. Ez a műhely ugyan Debrecenben egyedülálló, de az Alföld más fazekasközpontjaiban is a jelzett idő táján hasonló, bár hamar elvetélő kísérleteknek lehetünk tanúi. Mezőcsáton 1835-ben lovashuszárral, 1837-ben férfialakkal díszített butella készült, Hódmezővásárhelyen szintén ekkoriban jelennek meg a szögletes butellákon az ember-, állat- és épületábrázolások. 8 Még az alföldi feketekerámián is feltűnnek a stilizált emberalakok. 9 A XIX. század első feléhez köthető emberábrázolások a fazekasok díszítménykincsének ritkább motívumai. Nem a köznapi, hanem az ünnepi edénykészlet díszítményei, melynek készítésekor a fazekasok nagyobb művészi szabadságot élveztek. Ezek a megrendelésre vagy barátságból készített tárgyak minden esetben munkaigényesebbek voltak, a művészi gondosság korongozásukat, díszítményüket és díszítőtechnikájukat egyaránt jellemezte. 10 Ornamentikájukban hagyományos és újszerű elemek ötvöződtek. Az újszerű elemek egy-egy fazekasközpont díszítményrendszerének kialakulásakor éppúgy jelentősebb szerepet játszanak, mint a fazekasipar válságának idején. A debreceni női alakkal díszített tálak esetén így joggal vetődik fel annak kérdése, hogy a polgári ízlést is kielégítő darabok 7 A debreceni tálasedények két eltérő formájára Szalay Emőke már korábban felhívta a figyelmet (v.o.: Szalay E., 1993.65.). 8 NM 68.33.1., NM 94.107.28., TJM 52.21.1. 9 Öcsöd, Helytörténeti Gyűyjtemény fekete gyertyamártója; v.o.: Szabadfalvi J., 1986. 30. rajz. 10 FüvessyA., 1993. 150. 125
