Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Reformkori debreceni tál a kisújszállási Helytörténeti Gyűjteményben A nagy hagyományú debreceni fazekasság viszonylag ritkább emlékei a tányérok, tálak, melyek nagy része az 1830-1840-es években készült. Szalay Emőke, a téma szakavatott kutatója azt a néhány példányt, mely a nagyobb közgyűjteményekben, elsősorban a Déri Múzeumban található, már korábban bemutatta.

1 A tálak sorában külön csoportot képeznek a világos mázasú, írókás, karcolt vagy csak írókával díszített darabok. A kétféle díszítésmód készítési ideje némileg eltér, a karcolással is díszítettek egy-másfél évtizeddel megelőzik az 1840-es évekhez köthető, csak írókás darabokat. Ezeket a világos mázazású karcolt darabokat nem csak készítési idejük és díszítőtechnikájuk, hanem az ornementikájuk is határozottan elkülöníti. A Szalay Emőke által bemutatott, fehér alapszínű, a reformkor kezdetéhez köthető anyagban három olyan tálasedény szerepel, melynek öblét női alak díszíti. Közös jellemzőjük, hogy a balra néző, korabeli paraszt-polgári viseletben ábrázolt női alakokat mindkét oldalról függőleg leveles ágról leágazó virágkompozíció övezi.

2 A három tál közül kettő azonos kéz munkája, párban készült, az egyiken karcolt, a másikon írókás évszám: 1830.

3 A harmadik tál datálatlan, de stílusa arra utal, hogy a két dátumozóttat időben némileg megelőzi.

4 A tálak díszítményének kompozíciós elrendezése - központi, balra néző női alak két oldalán elhajló szárú virágokkal -és színezése is azonos. A fehér engóbon az előkarcolt díszítmények barna, zöld, vörös és sárga színűek. A debreceni fazekasdíszítmények sorában csak elvétve fordul elő emberalak. A nőalakkal díszített három, fehér alapú és színtelen mázazású darabot csupán egy előzi meg, mely írókás felirata szerint 1802-ben készült, vörös alapon sárgás mázzal. Öblében három alak: középen egy huszár, két oldalán egy lány és egy asszony írókával rajzolt színes alakja, körülöttük stilizált virágok.

5 A XIX. század első harmadából négy debreceni tálasedény maradt fenn, melyek öblét mindnégy esetben emberalak díszíti. Ez a motívum később nem már nem fordul elő, vélhetően idegen eredete miatt nem épül be a díszítményrendszerbe. A fehér alapszínűek nagy valószínűség szerint egy műhelyhez köthetőek, melyre díszítményeik is utalnak. Ehhez a műhelyhez kötődik a Debrecenben remeklő, majd 1825-1836 között ott dolgozó, miskolci születésű és a fazekasság alapfogásait Miskolcon elsajátító Kosik István is. Ezt jelzi a két datált tál virágornamentikájának csúcsa, a kettős hullámvonallal megosztott kinyílt virágtányér is, továbbá a sűrű pontozással körülvett ragyogtató, mely Kosik István szignált vagy stílusban azonosítható munkáin (183 l-es butykoskorsó, 1832-es palack alakú butella) is előfordul.

6 Feltételezésünket az is alátámasztja, hogy a fehér alapú, öblében női alakkal díszített tálak Kosik István debreceni működésének idején készültek. 1 Szalay E., 1986. 223-238. 2 Szalay E., 1986. 226-227.,; 1993. 63. 3 DM Sz. 1909.371.; Sz. 1909. 372. 4 DMV. 1917. 23. 5 NM 70.37.2. 6 DM Sz. 1906. 1067.; DNV. 77.97.1. 124