Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

hatunk. Szerkesztett és szabad rajzú díszítményei alapján szintén Rajczy-munka egy gombos fogantyújú komaszilke.

31 A hagyomány szerint egy kis füles tálat is ő készített. Öblében virágágon álló karcolt kakas található „kúkorikú " felirattal. A madárkompozíciót a tál szélén körbefutó leveles-virágos ornamentika zárja. Kresz Mária gyűjtése szerint unokájának készítette. Ez az egyetlen darabja, melyen a galambhoz hasonló madárábrázolástól eltér. Az emlékanyagból feltűnő módon hiányoznak 1843 előtti készítményei. Mivel 1838. március 9-én kötött házasságot, feltételezzük, hogy ekkortól már állandóan Mezőcsáton dolgozott, de lehetséges, hogy még nem önálló műhelyben. Műhelynyitását az 1840-es évek elejéhez, első szignált munkáinak megjelenéséhez köthetjük. Ezt megelőzően talán apja műhelyében dolgozott, ahol díszített kerámiái stílusára egy 1838-as miskakancsó készítője jelentős hatást gyakorolhatott. Ez az első szerkesztett díszítményű miskakancsó, mely számos olyan elemet sorakoztat fel, mely a későbbi Rajczy-munkákon kiforrott formában köszön vissza.

33 Edényein olyan díszítőelemek is előfordulnak, melyek Fazekas János stílusban azonosítható munkáin már néhány évvel korábban megjelentek. Ezek a meglévő motívumok új elemekkel és ábrázolásmóddal kiegészítve jelennek meg jellegzetes stílusában. Új elem a szőlőfürt, a kétszínű toboz, a csillagszerű virág, a plasztikus virág indák, levelek társaságában. Újszerű ábrázolásmódban jelenik meg a madár. Rajczy Mihály fennmaradt munkáinak ornamentikája mind írókás, mind karcolt elemeiben stílusának gyors letisztulását jelzik. A néhány év alatt állandósult elemeken a későbbiekben sem változtat; ritka kivétel az 1866-os miskakancsó, melynek hasán az asztalos, kovács, kerékgyártó és lakatos szerszámok plasztikus változata szerepel. Valószínűleg hasonló állandóság jellemezte folyóedényeit is. Munkássága az új stílusú népművészet klasszikus időszakához köthető, mely az elkülönülés ellenére is még őrzi mértéktartó, kissé nemesies jellegét. Ez a hagyományokon alapuló mértéktartás a korszak mezőcsáti fazekasságának is jellemzője, melyre minden kutató felfigyelt. Okaként a református többségű, nagyrészt nemesi eredetű lakosság elzártságából adódó folytonosságát jelölik meg, mely a délborsodi Mezőség falvainak nagy többségét is jellemezte.

34 Ez a földrajzilag zárt, társadalmi összetételét alig változtató vidék vásárlóközönsége ízlésében a nyitottabb vidékeknél hagyományhűbb, a változásokra kevésbé érzékeny volt, melyhez a fazekasoknak is alkalmazkodni kellett. Ez tükröződik vissza nem csak Rajczy Mihály, hanem a XIX. századi mezőcsáti fazekasság stílusfejlődésében is. Irodalom Domanovszky György 1953 Mezőcsáti kerámia. Magyar Népművészet 17. Budapest 1981. A magyar nép diszítőművészete I-II. Budapest Füvessy Anikó 1989 Nagy András, debreceni kontár fazekas Miskolcon. In: a nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve XXIV-XXVII. Nyíregyháza. 325-328. 1991 A mezőcsáti fazekasság történetére vonatkozó újabb adatok. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Miskolc. 413-423. 1993 A tiszafüredi mázas kerámia szerkesztett díszítményei. In: Tisicum VIII. Szolnok. 383-391. 1996 Ismeretlen mezőcsáti fazekas család a múlt század elejéről. Néprajzi Értesítő LXXVIII. 155-166. 31 NM 127463. 32 NM 69.153.22., Kresz M., 1970. 120. 33 НОМ 53.10.1.; A tárgyon szereplő szerkesztett motívum elsőként a miskolci származású, 1825-1836 között a debreceni céh keretében dolgozó Kosik István 1831-es butykoskorsóján (DM Sz. 1908.1057.) fordul elő. V.o.: Szalay E., 1980. 37-40., Füvessy A., 1993. 383-384. 34 Kresz M., 1991. 56-57., Vida G., 1997. 280. 122