Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

tattá országgyűlési képviselőnk is, amikor legutóbb Dévaványán járt. Nagybecsű lapod is több ízben intézett ilyen értelmű felhívást a helybeli munkásokhoz. Az a végveszély fenyegetett és fenyeget ma is, amit nagyon jól tudsz, hogy a dévaványai munkások kellő számban való jelentkezésének hiányában más községekből való munkások fogják ezeket a munkahelyeket elfoglalni, miután a munka folyamatos és az legkésőbben jövő év tavaszán végrehajtandó. Ennek ellenére munkásaink nem ragadták meg ezt a kínálkozó munkaalkalmat. Még most is tartózkodnak a munkábaállástól. Hallomásom szerint munkások azon panaszkodnak, hogy kevés az átlagos napi keresetük, holott a választások alkalmával kilátásba lett helyezve, hogy az átlagos napi kereset el fogja érni a két pengőt. Bizonyos, hogy az ármentesítő társulatok műszaki közegei, akik ezt a munkálatot vezetik, kötelességszerűleg, hivatásukból kifolyólag törekednek arra, hogy a munka gazdaságos legyen; a jelen esetben azonban a méltányosságtól vezetve és tekintettel a munkának szükségmunka jellegére, valamint arra, hogy nem kizárólag kubikusok lesznek a szociális okok miatt foglalkoztatva, a fenti elvtől a lehetőség határáig eltérnek és annyi jóindulattal és megértő szívvel kezelik az egész munkáskérdést, tehát a munkások alkalmazásának, teljesítményük megállapításának és fizetésüknek kérdését, amennyire azt lelkiismeretük és kötelességük megengedi. Természetes, hogy ha egy új ház épül, nagyobb lesz a munkás keresete, mint egy épület javításánál. Ugyan így nagyobb teljesítményt érhet el egy új töltés építésénél a kubikos munkás, mint egy már meglevő gát foltozásánál, ahol a gátszelvények kitöltendő hézagai egyenlőtlenek és így az egyes szelvényekbe egyenlőtlen mennyiségű föld behordasa szükséges. Az azonban bizonyos, hogy a gödrök felmérése társulatomnál pontos, lelkiismeretes mérnöki munka, és hogy a gödrökben a ténylegesen kitermelt földmennyiség lesz felmérve, tekintet nélkül arra, hogy az illető szelvényre mennyi földmennyiség lett az építési tervben előirányozva. Sajnos, a mi vidékünk volt az elmúlt évben a legaszályosabb és így a közmunka jelenben a legaszályosabb talajban folyik. Ez magyarázza meg azokat a nehézségeket, melyekkel a gödrök kiásásánál a munkásoknak meg kell küzdeniük. Azonban erről is gondoskodás történt és ott, ahol a talajt csákányozni kell, a munkások csákányozási többletet kaptak és kapnak. Ismertetem alább a társulatomnál december 1-én kifizetett munkabérekről szóló fizetési jegyzéket. (Lásd a 25. számú táblázatot.) Mint ebből a jegyzékből látható, az átlagos napi kereset 21 csapat közül csak egynél volt 72 fillér, ez is csak azért, mert a munkások eltávozása miatt félben maradt a munka. A többinél a napi kereset 1-1,45 pengő körül mozgott, és éppen a dévaványai csapatnál volt a legnagyobb. A munkások azt állítják, hogy a 2 pengős kereset legalább 12 órás munkanapra vonatkozott. Ezzel szemben a fizetési jegyzékből kitűnő napi átlagos kereset 7-8 órás munkaidőnek felel meg. Ha ezeket a kereseteket átszámítjuk 12 órára, akkor megkapjuk a napi 2 pengős keresetet. Természetes szakmánymunkáról lévén szó, az erősebb és ügyesebb munkás mindig többet keres a gyengébbnél. De ha munkásaink úgy rendezkednének be, mint ez nagy távolságban fekvő munkahely esetén szokásos és természetes, vagyis szombatonként nem jönnének haza és így hétfőn nem kellene 25 km gyalogutat tenni, akkor heti keresetüket azonnal feljavíthatnák mintegy 25 százalékkal. Azt pedig, hogy néhány hétig kinn tanyázzanak a munkahelyen, társulatom vezetősége lehetővé tette számukra, mert 96