Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
Ettől kezdve a különböző megyei feldolgozások mostohagyermeke lett e két község, hiszen legtöbbször kimaradtak mindkét megye történeti tárgyú publikációiból. Ez a kutatás szempontjából azt jelentette, hogy az időhatárok függvényében mindkét megye levéltári anyagát át kellett tekinteni a községi közigazgatási iratoktól a főispáni bizalmas iratokig. Ez a meglehetősen nagy mennyiségű forrás- és dokumentumanyag a megfogalmazás tekintetében is nehéz feladat elé állított. Kérdésként merült fel bennem, hogy hogyan lehetne közreadni ezt az anyagot úgy, hogy Dévaványa lakosai - akik élénken érdeklődnek városuk múltja iránt - és a tudományos feldolgozás számára egyaránt hitelesen dokumentált, hivatkozásokkal alátámasztott adatok alapján készített tanulmány kerüljön kiadásra. Hiszen ezeket a kérdésköröket tömörítve két szerzői ív terjedelemben is elő lehetne adni, de akkor hová tűnik az a sok apróbb-nagyobb momentum, név, esemény, ami az alapját és az életanyagát jelenti Dévaványa lakossága számára a szülőföldhöz való kötődésnek. A másik szempont a „sine ira et studio"-elve volt, ami befolyásolta a döntésemet a megformálás kérdésében. Elvem: a források tárgyilagos ismertetése ne befolyásolja az olvasót az ítéletalkotásban. Ebben az előadásmódban az olvasó félrevezetés nélkül alkothat ítéletet, vonhat le következtetéseket. Ezért próbálok - tudatosan - egy kevésbé gyakori, dokumentum-centrikus műfajjal kísérletezni, amelyet életközelibbnek és ezzel megfelelőbbnek találtam a forrásanyag közreadására. A fentiek figyelembe vételével döntöttem a „regesztás előadásmód" mellett, amely egy forráskiadvány esetében elfogadhatónak tűnt. A szokásosnál gazdagabb tényanyag bemutatását többek között a helyi, a dévaványai érdeklődés is indokolja. De végső érvként a választott műfajból következő részletesség követelménye volt az, ami miatt a regesztás előadásmód mellett döntöttem. E mű így nem más, mint a levéltárakból előkeresett és a korabeli sajtóból kigyűjtött anyag feldolgozása és egy gyakorlati jellegű forráspublikáció ötvözete, egy elemzésekkel kísért, regesztákból álló, fejezetekbe szerkesztett forrásgyűjtemény. Elsősorban leíró jellegű - a dokumentumok részletes kivonata miatt kevés, de ebben a műfajban elégségesnek tűnő, értékelő megfogalmazás kíséretében. Bízom benne, hogy a „szakma" is elfogadja eredménynek e kísérleti előadásmódot. Végezetül köszönetemet szeretném kifejezni az OTKA Irodának, hogy a T 019540. számú kutatással lehetőséget teremtettek számomra Dévaványa levéltári anyagának kiaknázására. Köszönöm a XX. Század Intézetnek, hogy az Ml 1/387/01.03.20. számú megállapodással biztosított támogatással lehetővé tette számomra Dévaványa teljes levéltári anyagának a feltárását. Köszönöm a Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesületnek és elnökének, Hajdú Józsefnek önzetlen és nélkülözhetetlen támogatását. Köszönettel tartozom dr. Marsi István geológusnak, aki bevezető tanulmányában bemutatta szülővárosa, Dévaványa környékének természeti viszonyait. Nagyra becsülöm önzetlenségét, segítő magatartását, amikor egy bölcsész által jegyzett monográfiához rendelkezésre bocsátotta a maga természettudományos ismereteit. Köszönettel tartozom dolgozatom lektorának, dr. Szabó Ferencnek, hosszú ideig volt levéltárosnak, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága nyugalmazott igazgatójának. Már a dolgozat kutatási periódusában igen sok esetben felhívta a figyelmemet egy-egy 8
