Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

jólléte s gazdászati viszonyai jobb lábra állíttatnának, s midőn mindenfelől a hangok s oktatások érkeznek, melyek kisebb birtokosok s gazdák gazdasági kifejlésére s a birtokviszonyok tisztába hozatala, tagosítások s rendezésekre szólanak, - lehetetlen szomorodott szívvel el nem fordulni Ványa községe népétől s annak gazdálkodási modorától. E mezőváros, mely Békésmegyében fekszik, 8000 lakossal bír s határának területe 45.000 holdra megy, oly fokon áll, melyen aligha állhat honunkban egy is, de nem jót, hanem a rosszat értve. A lakosságnak kezén lévő földek, nádas és közlegelőn kívül, 18.000 holdat tesznek ki, melyből a volt úrbéres telkek száma csak 16, - a többi részben remanentialis, s nagyobbára szerződésre bírt censualis nevezet alatt álló földek, melyekért régibb időkben is holdankint bizonyos összeget fizettek bár, - de a birtokjog felett pereltek is a földesurakat. Az újabb kori események után több roszgondolkodású egyén izgatásaira a szokott censust megtagadva, azt 1848 óta fizetni elmulasztották; s nemcsak a birtokjog tisztába hozása, de a taxa-fizetés húzáshalasztására mindeneket elkövettek, míg végre a magas kormány által kimondott törvények alapján a birtokosság azt per utján hajtatja be, mely tartozások 10 év alatt mintegy 60.000 pfrtra szaporodván, most midőn executio a nyakukon, - némelyeknek a vagyona alig ér annyit, mint amennyi a tartozása. Mind a birtokosok tisztába hozatala, mind a terhek lerovása végett tétettek erélyes intézkedés mellett egyezkedési kísérletek, de mi lett az eredmény? Midőn a birtokos urak és a nép kölcsönösen csaknem megegyeztek, akadtak újra próféták, kik nevetségig menő ámításokkal, értetlen látásaikkal mindent lerontottak. - Akadtak olyanok, kik a zavarosban halászni szeretvén, s minthogy részökre e birtokbitangság, mely nálunk uralg, sokkal haszonhajtóbb, kezetfogva az előbbiekkel, a jóhiszemű népet tévútra vezették, miért is az egyezség megtört. Pedig csak ily módon lehetett volna a számtalan tagú birtokot rendbe hozni s az adósságot is szép szerivel leróvni. Igen, olvasóim! vannak egyének, kik mint métely uralganak a nép közt, s nem kell a szegény népnek egyéb, mint ilyen ihletű próféták, - a malmok alatt jó dolgokat recitáljanak, igen természetes, hogy a szegény ember inkább a jót hajlandó elhinni és fogadni, mint a rosszat. Hazám ily sorban levő népei! ne engedjétek magatokat tévútra vezetni, világosodjatok meg egyszer, mert eljön a bánat órája, de már késő leend. Tartsátok szem előtt azon régi közmondást: »jobb egy sovány egyezség egy kövér pernél«. Igen csodálkozom pedig azon, hogy községünkben néhány ilyes egyén valóságos bódultságát, azok is kik ismerik, nem tesznek lépést bujtogatásaik meggátlására, s nem bírnak ellenökben annyi hatálylyal, hogy 10-12 egyén végett az egész községet legszomorúbb sorsra juttatni ne engednék. - Nem volna itt misem óhajtottabb, mint az úrbéri bíróság által az ügy mielőbbi befejezése, mert e birtok-bizonytalanság, a hátralékban levő s naponkint szaporodó terhek csak anyagi veszedelmét s elpusztulását okozzák a népnek, - ebben pedig itt 8000 lélekre menő magyar községnek."

15 Ezzel a cikkel áll összhangban Dévaványa elöljáróságának 1863. október 24-én kelt könyörgő levele, amelyet a Cs. Kir. Pénzügyigazgatóságnak írtak Budára a következőképpen: „Nagyméltóságú Cs. K. Országos Pénzügyigazgatóság! Déva Ványa adóközség 15 FALUSI GAZDA, III. évfolyam (1859.) 8. szám 76. p. - február 22. - F. E. álnév alatt „Vidéki közlemény" címmel közölt írás. [OSZK: H 2.521.] (Kiemelések tőlem. - T. G.) 54