Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

1848-ban „86 gazda kezén" 15 i/

2 úrbéri telket találtak - 1.116 hold (837 kat. hold) akik ezen felül még 4.107 holdat (3.080 kat. hold 400 n. öl) használtak, összesen 5.223 holdat (3.917 kat. hold 400 n. öl) használt mindössze 86 gazda, ami 61 holdas (45 kat. hold 1.200 n. öl) átlagnak felelt meg. Az úrbéri egyezség a városban 843 zsellérházat tüntet fel. Báró Baldácsy Antal és gróf Esterházy Antal birtokrészén 54 úrbéri telekre kiterjedő remanenciális földet találtak. Kiderül az okiratból az is, hogy a dévaványai jobbágyok az 54 jobbágy telekre kirótt bért sokallták, ezért 1821-ben pert indítottak báró Baldácsy Antal és gróf Esterházy Antal ellen. Ugyancsak pert indított a földesurak ellen a város többi lakosa is, akik az említett birtokosok földjéből béreltek - közöttük nemeseket is találunk - és a haszonbér összegét találták magasnak. Az utóbbiak 4.940 hold (3.705 kat. hold) földet béreltek a két földesúrtól. Ezeket a földeket 1848-ig mint a földesurak szabad rendelkezése alá tartozó remanenciális földeket tartották nyilván. Ugyanakkor voltak a községben több urasági birtok területén olyan úrbéri telkes jobbágyok, akik az úrbériségen felül szintén használtak maradványföldeket, és ezekre szerződéssel is rendelkeztek. Ez alól kivételnek számított Petrovay László és Orczy Antal birtoka. Dévaványa lakossága hosszú és reménytelennek látszó pereskedést kezdett a maradványföldek megszerzése érdekében. Ugyanis báró Baldácsy Antal, gróf Esterházy Antal, gróf Szapáry József, Otskay Ignác, Freizeizen József, Halasy Márton örökösei, id. Halasy József csődtömege, Halasy Ferenc, Orczy Antal és Petrovay László tulajdonában lévő birtokokon is voltak maradványföldek. Ezek használatát az ideiglenes és változó tartalmú szerződések bizonyították is. A legtöbb szerződést 1848 előtt kötötték és tartották érvényben, azonban néhány szerződést 1849 után is megújítottak. A szerződések alapján a következőket lehetett megállapítani: 1./ a csak dévaványaiak által használt földek kétségtelenül az illető földesúr majorsági földtulajdonai; 2./ a lakosság azt állítja, hogy ezeket a földeket ők már emberemlékezet óta használják; 3./ e földek a község lakosai között szabad adásvétel alatt álltak; 4./ a földre vonatkozó szerződések csak úrbért pótló szerződések, a földek ennek következtében úrbéres földek; 5./ mint úrbéres földek az 1848. április 11-i törvények értelmében a felszabadított jobbágyok tulajdonává váltak, tehát azokért bért fizetniük a használóknak nem kellett. A bérlőket báró Baldácsy és gróf Szapáry bepereltette, a bírói ítélet a bérlőket elmarasztalta és az elmaradt haszonbér összegét végrehajtás útján be is szedte az uradalom. Ugyancsak pert indított a bérlők ellen Halasy József, Halasy Márton, Petrovay László és Freizeizen István is. Ők azonban békésen megegyezve új szerződéseket kötöttek. A báró Baldácsy Antal birtokából bérlők viszont újból megtagadták a bérleti díj fizetését, úgyhogy a tulajdonos a haszonbéres földek visszaadását kérve, őket is perelte. A szeghalmi járásbíróság és a főtörvényszék által hozott ítéleteket is megfellebbezték a bérlők, míg végül a legfőbb törvényszék az 1853. évi úrbéri pátens 49. §-a alapján a per végleges eldöntését az úrbéri törvényszék elé utalta, míg az elmaradt tartozások behajtását a megyei hatóságokra bízta. 48