Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

kötelezettséget nem akarnak a juhtenyésztő gazdákra róni, sőt még a kezüket sem akarják megkötni, mert abban az esetben, ha a juhtenyésztő gazdák másutt jobb árakat tudnak elérni, az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ felvételi telepeit nyugodtan elkerülhetik. Elsősorban tehát nem az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ üzleti vállalkozásáról van szó, hanem arról, hogy a juhtermékek értékesítését megszervezzék. Ezen a téren hajlandók odáig elmenni, hogy a gazdák kívánságára bármikor Dévaványára küldenek egy sajtmestert, aki megtanítja a gazdákat arra, hogyan kell exportképes gomolyát készíteni. Ez azért volna fontos, mert ezáltal biztosítani lehetne az egységes sajtkészítést, és ennek természetes következményeként a magasabb árakat. Nagytömegű, egységes juhtenyésztéssel ma már el lehetne érni azt az árat, melyet a világhírű felvidéki brindzáért

974 fizetnek. A minőség javításával olyan versenyt lehetne támasztani a felvidéki brindzának, amely előbb-utóbb a magyar juhsajt győzelmével végződne. Ausztriából a magyar juhsajt máris kiszorította a felvidéki brindzát és ezt a piachódítást könnyűszerrel folytatni lehetne nyugat felé, ha a magyar gazdák, köztük a dévaványai gazdák is, komolyan az egységes termelés és az együttes értékesítés útjára lépnének. Mindezen felül igen fontos, hogy a mai juhállomány ne csökkenjen. Nem szabad az állattenyésztés egyik legjövedelmezőbb ágát sorvadásnak kitenni, amikor fenntartása nem ütközik különösebb akadályba. Azok a legelők, melyek máig megmaradtak, úgysem alkalmasak másra, mint a juhok legeltetésére. Ahol búza nem terem meg, ott a juhtenyésztés szép jövedelmet hozhat. Ne törjék fel tehát a ma még meglévő legelőket, sőt igyekezzenek azokat a lehetőséghez képest kiterjeszteni. A másik fontos szabály az volna, hogy a bárányokat csak hat hetes korukig szoptassák és azontúl kezdjék meg a fejést, a bárányokat pedig értékesítsék. Az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ ezen a téren is segítségére kíván lenni a gazdáknak, és segítséget nyújt, hogy a bárányokat, valamint a gyapjút szintén együttesen és jó áron értékesítsék. Az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ küldötteinek előterjesztését élénk vita követte, majd az értekezlet megegyezett abban, hogy az egységes árutermelés és az együttes értékesítés megszervezésére felkéri a községi elöljáróságot és a községi mezőgazdasági bizottságot.

975 A dévaványai gazdák azért meggondolták a dolgot és csak 1942. június 21-én alakították meg a tej szövetkezetet. Erről a Dévaványai Hírlap is tudósított. „Dévaványa nagyközség mezőgazdasági és közgazdasági életére kiható esemény zajlott le június 21-én a Gazdaszövetségben. A régen vajúdó tejszövetkezet ügye végre megoldást nyert. A gazdatársadalom hatalmas érdeklődése mellett alakult meg a tejszövetkezet, és a most mutatkozott lendületből következtetve minden reményünk meg lehet arra, hogy rövid időn belül sikerrel fog működni. A tejszövetkezet megalakítására irányuló mozgalom ez alkalommal is a Gazdaszövetség vezetőségétől indult ki és elmondhatjuk, hogy a község egész társadalmának legteljesebb tetszésével találkozott. A június 21-én délután 3 órakor tartott alakuló közgyűlésen ifj. Z. Nagy Ferenc, a Gazdaszövetség elnöke ismertette a tejszövetkezet létre974 Brindza - Liptói túró. Kecsketej hozzáadásával készült juhsajt. 975 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - IV. évf. 52. szám. - 1936. december 23. 344