Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
kor ez eredményezte a rájuk jellemző összefogást - az „egyivású emberek" összefogását -, amelynek következményeként igen sokszor úrrá tudtak lenni az elemi csapásokon. Erről a vidékről származik az az ötlet is, hogy a határt átszövő csatornarendszert kettős hasznosításra kell megépíteni. A nagy vizek esetén azok elvezetésére, de ugyanez a csatornarendszer legyen képes arra is, hogy a szárazság, az aszály kiküszöbölésében is segítse a gazdákat: szállítsa az öntözéshez az éltető vizet. Ma már elismerhető a M. Kir. Öntözésügyi Hivatal vezetőjének, dr. Kállay Miklós volt földművelésügyi miniszternek, majdani tragikus sorsú miniszterelnöknek az a magatartása, amely még földművelésügyi miniszter korában történt, hogy felismerte a hozzá kérelemmel és javaslattal forduló küldöttség elgondolásában azt az ötletet, amely talán az egész Alföld-öntözést elindította. Ezekben az elgondolásokban a dévaványai embereknek döntő szerepük volt. így válik a szükségből erény, így fordul a természeti csapás okozta károk elhárításából a természet erőinek okos igába hajtása. Mindezt embertelen szenvedés és rettenetesen sok munka árán tudták megfogalmazni. Amikor azonban ez állami segédlettel megvalósulhatott volna, jött a második világháború és lehetetlenné tette, hogy szenvedéseik árán megfogant ötletükből hasznot húzzanak, mind maguk, mind gyermekeik számára. Gondolatban hajtsunk fejet hősi és példamutató magatartásuk láttán, és emlékezzünk rájuk nagy-nagy megbecsüléssel! AZ ALFÖLD-FÁSÍTÁSI PROGRAM VÉGREHAJTÁSA A KÖZSÉGBEN Az Alföld fásításának története több, mint két évszázadra tekint vissza. Kramer János György tábori orvos és botanikus már 1739-ben felhívta a figyelmet arra, hogy az Alföld „fahiányban" szenved, ugyanakkor utalt a fásítás közegészségügyi és hadászati jelentőségére is. Ezen állítást azután Skopek Ferenc, Gregori János, Mitterpacher Lajos 899 és mások elméletileg is megalapozták. Munkásságuk hatására később központi utasítások, rendeletek is foglalkoztak az Alföld fásításának kérdésével. Ennek ugyan nem volt nagy hatása az országban, de azért megemlíthetünk olyan kezdeményezést is, amilyet 1805-1815 között Vedres István 900 szegedi városi mérnök kezdeményezett. Munkássága eredményeként mintegy 2.500 kat. hold erdőt telepítettek Szegeden és környékén. E tevékenységgel indult meg az Alföldön a futóhomokos területek fásítása, melyet azután Kiss Ferenc 901 folytatott 1886-tól. Tevékenysége nyomán mintegy 15 ezer kat. holdra növekedett Szegeden és környékén a fásított terület. Ezt a munkát folytatta Delib899 MITTERPACHER LAJOS: (Bellye, 1734. augusztus 25. - Pest, 1814. május 24.) természettudós, a mezőgazdaságtan első magyarországi egyetemi tanára. Gróf Batthyány Lajos nevelője is volt. Tanára volt Nagyváthy Jánosnak is. 900 VEDRES ISTVÁN: (Szeged, 1765. szeptember 23. - Szeged, 1830. november 4.): mérnök, gazdasági-műszaki szakíró. Úttörő munkát végzett a futóhomok megkötése terén Csengéié határának fásításával 1789-ben. Hatást gyakorolt Széchenyi Istvánra is. 901 KISS FERENC (Szilsárkány, 1860. április 25. - Szeged, 1952. június 13.): erdőmérnök. Az Alföld-fásítás egyik kiemelkedő úttörője. 325
