Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

ket, műszaki tisztviselőiket és alkalmazottaikat a műszaki tervek kivitelére, hogy ezúton is biztosítsák a takarékossági elvek érvényesülését és egyszerűsítsék az adminisztrációt. Dévaványát mind a Kettős-Körös, mind a Hármas-Körös közvetlenül érdekelte, hiszen Körösladány és Gyoma felől mintegy 10, illetve 14 km távolságra fekszenek.

871 A gazdasági válság utolsó éveiben új kérdés került a közvélemény érdeklődésének körébe: az elhagyott magyar víziutak kiépítésének problémája. Mindez azért került előtérbe, mert 1933 augusztusában az ország vezető államférfiai megrendezték az úgynevezett „Széchenyi emlék-hajóutat",

872 amely során éppen úgy járták be hajón a Tiszát, mint ahogy azt 100 évvel azelőtt a legnagyobb magyar tette. Ezzel akarták ezt az időpontot egy nagyszabású vízi építkezés kezdőpontjává tenni. Ilyenek lennének a nagyszabású vízi építkezések, folyóink hajózhatóvá tétele, a Duna-Tisza csatorna megépítése, vízierőművek létesítése stb. Ezen programpontok közül Dévaványát a Körösök hajózhatóvá tétele érdekelte, aminek előmozdítását a Körösvölgyi Vízhasznosítási Társulat tűzte ki céljául. A Körösök ez idő szerint nemcsak, hogy hasznára nincsenek Dévaványa lakosságának, de a tavaszi áradásaikkal a lakosság vagyon és életbiztonságát fenyegetik. Hogyha hajókat tudnának hordani, amellyel a lakosság terméseit a piacokra eljuttatnák, arannyá változna a víz, amely eddig csak átkot és bajt hozott. Számokban kifejezve ez annyit jelentene, hogy a gazda minden métermázsa gabonájáért hajóba rakva egy pengővel többet kapna, mint amennyit egyébként kap érte. Ez akkor a búza árának 10%-át, a többi olcsóbb gabonának, fó'leg a kukoricának még sokkal nagyobb százalékos áremelését idézné elő. Ez olyan haszon, amelyet a gazda rögtön élvezhet. És ha figyelembe vesszük, hogy normális időben a Körösök völgyéből évente kb. egymillió pengő az az összeg, amely gazdáinknak megmaradhatna, ha terményeiket hajón szállíthatnák el, akkor nem vitás, hogy a folyó hajózhatóvá tételét kell szorgalmazni. A Körösvölgyi Vízhasznosító Társulat programja szerint a Körösöket Öcsödtől Gyuláig, illetve Sarkadig tennék hajózhatóvá. A torkolattól Öcsödig a hajózást az 1912. évben épített bökönyi kamara zsilip teszi lehetővé. A kiépítésre váró szakaszon előreláthatólag még két kamarazsilipet kell megépíteni, amit az tesz szükségessé, hogy a Körösök medrének nagy a lejtése és így egy-egy kamarazsilip duzzasztó hatása nem terjed felfelé messzire. A Körösök tervezett felduzzasztása csak az év azon szakaszában történhet, amikor nincsenek nagyobb fagyok és árvizek, mert a fagyok idején a zajló jég, az árvíz idején pedig a rohanó ár összerombolná a műveket. A hajózás tehát a nyár elejétől az ősz derekáig lesz lehetséges, vagyis akkor, amikor arra a mezőgazdasági termékek értékesítése miatt leginkább szükség van. A terményeknek és általában a szállításra váró áruknak a hajóba rakodása, illetve kirakása egyszerű rakodón történhet, melyekhez gondozott utak vezetnének. Ezeknek megépítése a Körösök völgyében nem nehéz feladat, mert az úthálózat számtalan helyen 871 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP 1. évf. 1. szám. - 1933. november 26. 872 LAMPEL 1933. 314