Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
csoportosult - tehát külön önálló szavazattal nem rendelkező - társulati tagokat a főjegyző akadályoztatása esetén képviselje. 819 A fentiekből is kitűnik, hogy 1932 tavaszán a község kisbirtokosai, birtokos gazdái károkat szenvedtek a belvizektől. Vitéz Kenyeres János országgyűlési képviselő a tavasz folyamán megtartott „országos agrárblock" gyűlésen szóvá tette a dévaványai vízkárosultak panaszait, kérve, hogy ebből kifolyólag a társulati vízszabályozási járulékokat részben fizessék vissza a károsultaknak. Ugyanakkor kérte a földművelésügyi minisztert arra, hogy a védekezés hiányosságával kapcsolatos panaszokat vizsgáltassa ki. Az „agrárblock" a képviselő mindkét kérelméhez csatlakozott. 820 Ennek következményeként a miniszter utasítására Dercsényi László járási gazdasági felügyelő kiszállt a községbe és megkezdte Szúts Pál községi mérnökkel együtt a vízkár által szenvedett területek felvételét és a károk okainak tárgyilagos megállapítását. Május 3-án pedig Debrecenből a Berettyó Társulat részéről Korbuly József igazgatófőmérnök, Mihalik Ferenc főmérnök, Gyuláról a folyammérnöki hivatalból Sáfári László műszaki tanácsos, mint miniszteri kiküldött vizsgálták ki a helyszínen dr. Schweiger Lászlóval, az Ivánfenéki Társulat alelnökével együtt a vízkárosultak panaszait. Vizsgálatuk eredményéről a minisztériumnak tettek jelentést. 821 A NÁDÖSVÉNYI VÍZÜGY Dr. Vass Albert és gazdatársai beadványára túlzott reagálás nem történt a társulatok részéről. Főleg Kenyeres János javaslatait nehezményezték nagyon, hiszen a képviselő spontán - előre nem egyeztetett - akciójáról volt szó. A képviselő-testületi közgyűlésen felszólaló id. Simó János azonban továbbra sem hagyta nyugodni a dolgot. Dévaványáról a nádösvényi kisgazdák küldöttsége kereste fel Gyomán - 1932. november 11-én - az Ivánfenéki Társulat vezetőségét, ahol a nyáron kérvényben beadott vízrendezési kérelmüket újították meg. Kérték ugyanis a 8. számú csatorna mélyítését, szélesítését és a különböző határrészeknél tiltok felállítását. Kívánságuk az volt, hogy a vadvizeket lehetőleg úgy vezessék el, hogy az az egyes határrészek vetéseit ne tehesse tönkre. Gyomán azonban nem kaptak kielégítő ígéretet, csupán a tiltok felállítását és az azokkal való szabályozást ígérték meg. Ezzel feltehetőleg a víz irányítása is szervezettebb lesz az eddigieknél. A csatorna mélyítését és szélesítését anyagiak hiányában nem ígérték meg, ami pedig igen nagy bajt jelentett a dévaványai gazdák részére. „Nekünk, kis gazdáknak - írja id. Simó János - nehéz a mi sorsunk. Ha kérünk valamit a vadvizek levezetése végett - csatorna, tiltó, áteresz - a Társulatoktól, soha nincsen fedezet, mert előzőleg a „Nagy-birtok" csatornázására és a csatornák tisztítására - no, meg adminisztrációra - a fedezetet mind elköltötték. Mi hiába fizetjük azt a sok vízszabályozási adót. Ellenértéket, ellenmunkálatokat erre mi nemigen kapunk. Legfeljebb csak ígéretet. Sok esetben még azt sem. Ellenben a nagybirtokokat a mi pénzünkön gyönyörűen szabályozzák. Ilyen rendszer mellett nem csoda, ha minden kisgazda feje fölött 819 MAGYAR VIDÉK 1. évf. 13. szám. - 1932. május 1. 820 MAGYAR VIDÉK 1. évf. 13. szám. - 1932. május 1. 821 MAGYAR VIDÉK 1. évf. 14. szám. - 1932. május 8. 303
