Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

menyekre kényszerült. A bomba azonban valójában akkor robbant, amikor Kocsis László közölte, hogy az Országos Bizottság ragaszkodik a két pengó's napszámbérhez. Breznay élesen tiltakozott, hangoztatta, hogy mikor Dévaványa vidékén egy pengó' húsz fillér a kialakult mezőgazdasági napszámbér és az országos átlag még ennek is alatta van, a szikjavítási akció kétpengős napszámbére elfogadhatatlan a hatóságok számára, mert „felizgatná és kielégíthetetlen követelésekre ösztönözné az uradalmak munkásait, még a szegó'dött cselédséget is." Kocsis László nagy nyugalommal közölte a főszolgabíróval, hogy mindezt meggondolták, ezért határoztak a kétpengős bér mellett. Nekiszegezte Breznaynak a kérdést, vajon a hatóságok és ő személy szerint elégedettek-e az uradalmi béreknek azzal a színvonalával, amit olyan erélyesen védelmez. A főszolgabíró szünetet kért, és elment telefonálni. Pár perc múlva visszatért és bejelentette, gondolkozott a dologról, nem fogadják el a kétpengős napszámot és ragaszkodnak - megfogalmazása szerint - a „szélesebb körű társadalmi ellenőrzéshez". Szemmel láthatóan arra törekedett, hogy a kormánypárt valamelyik helyi vezető személye is bekerüljön a bizottságba. Kocsis László felállt, s közölte, hogy ilyen körülmények között nincs szikjavítási akció, visszaviszi Budapestre az addig összegyűlt pénzt. Mégis ajánlja a főszolgabírónak, próbáljon még egyszer gondolkodni. Ha jónak látja, talán Budapestre is telefonálhatnak, vállalják-e a közvélemény előtt a felelősséget az összegyűlt pénzek visszafizetéséért, a jelenlegi dévaványai szociális feszültség fokozásáért, az országos botrányért. A Kisgazdapárt megbízottai nagyon nyugodtak és vidámak voltak, a főszolgabíró annál mérgesebben rohant el, de negyedóra múlva visszatért és mindenhez hozzájárult. Breznay mindenbe beleegyezett, miután azonban a budapesti megbízottak eltávoztak, hetekig késleltette a munka megindítását. Szabályszerű cégbejegyzést követelt, utólag megtiltotta a községi elöljáróság részvételét a bizottságban. Annyit akadékoskodott, hogy Z. Nagy Ferenc bejelentésére Eckhardt Tibor a belügyminiszternél is közbelépett. Rendkívüli gyűlésre hívták össze a képviselő-testületet, amely megint az újságírók jelenlétében zajlott le. Az egész gyűlés abból állt, hogy Z. Nagy Ferenc vitatkozott a főszolgabíróval. Még a virilis jogon bent ülő nagybirtokosok sem mertek kiállni Breznay mellett, végül - amire soha nem volt még példa - Z. Nagy Ferenc indítványára a képviselő-testület leszavazta a főszolgabírót, jóváhagyta a szikjavítási akciónak azt a bonyolítási módját, amelyben korábban megállapodtak. Még akkor este dobszó útján közhírré tették a községben az akció megindítását, annak feltételeit és módozatait, két nap múlva pedig megkezdődött a talajjavítás. A Hitelszövetkezet egy százalék kezelési költségért vállalta a szikjavítási alap kezelését, kérésükre minden szombaton délután hivatalos órát tartottak a munkások kifizetésére. Egész télen állandóan 300-400 ember dolgozott. Akkor 400, a következő télen 250 kat. hold szikes területet javítottak meg, ennyi munkának a fedezésére futotta az összegyűjtött összegből.

792 Z. Nagy Ferenc meglehetősen sommásan intézte el az egész akciót önéletrajzi kötetében, noha a lényeget tökéletesen kifejezte. A Dévaványai Hírlap azonban lépésről 792 Z. NAGY 1965. - 134-137. p. 287