Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
A gyűjtés felhasználásának módjairól 1937. október 3-án megbeszélést tartottak a Vadkacsa-szálló nagytermében, amelyre az O.F.B. által földhöz juttatottakat és a törpebirtokosokat is meghívták. 786 Az ismeretes Eckhardt-akció nyomán Dévaványa az országos érdeklődés homlokterébe került. A fővárosi sajtó tíz nap alatt többet írt községünkről, mint azelőtt a nyomtatás feltalálása óta összesen, s a dévaványaiak is élénk érdeklődéssel figyelték a Magyarország hasábjain naponta megjelenő adomány-kimutatást. A ványai szikjavításra gyúlő összeg örvendetes növekedése láttán természetesen az érdekeltek is gondolkozni kezdtek az akció lebonyolításának módjain és érthetően az egész község lakossága a községi mezőgazdasági bizottságtól várta a kezdeményezést. Vasárnap, október 3-án délelőtt 11 órára össze is hívták a mezőgazdasági bizottságot, amelyen a bizottság tagjain kívül megjelent Breznay Mihály főszolgabíró és vitéz dr. Kantha Géza mezőgazdasági kamarai előadó, majd később Eckhardt Tibor megbízásából Dernői Kocsis László 787 hírlapíró, a Magyarország című lap munkatársa is. A gyűlést dr. Schweiger László mezőgazdasági bizottsági elnök nyitotta meg, aki bevezető szavaiban mind a bizottság, mind Dévaványa község egész társadalma nevében hálás köszönetet mondott Eckhartd Tibornak az ínséges dévaványai nép érdekeinek felkarolásáért és általános gyűjtési akciójának megindításáért. Ezután előadta, hogy két terv merült fel az akció lebonyolítására. Az egyik az, hogy alakuljon egy talajjavító szövetkezet, amely a gyűjtés összegét alapként kezelné és folyósítaná segélyként vagy kölcsönként a rászorulóknak. Ez a gondolat a törvényes formák hosszadalmassága miatt látszott elsősorban nehezen kivihetőnek, ezenkívül az ezzel járó adminisztratív kiadások is sok pénzt fölemésztenének, már pedig a cél az, hogy gyűjtés minden fillérjét foldjavításra fordítsák és abból semmi ne folyjon el adminisztrációra és bélyegekre. A másik terv lényege az, hogy az akció lebonyolítására alakuljon egy bizottság, amelynek magvát adja a mezőgazdasági bizottság elnöke, alelnöke valamint 3-4 tagja, és egészítse ki a községi főbíró és főjegyző, egy tanácsbeli, a katolikus és református egyház lelkésze, valamint az érdekelt földmunkások és gazdák képviseletében a helyi munkás- és földműves körök elnöksége. Az előterjesztett tervhez Z. Nagy Ferenc alelnök, majd Breznay Mihály főszolgabíró szólt hozzá. Közben érkezett meg Dernői Kocsis László hírlapíró, aki tájékoztatta a főszolgabírót és mezőgazdasági bizottság elnökségét Eckhardt Tibor álláspontjáról. Eckhardt semmiképpen sem tartja célravezetőnek a szövetkezeti megoldást, ellenben ő is egy bizottságra kívánja bízni a lebonyolítást, amely bizottságban feltétlenül szükségesnek tartja a községi főjegyző munkásságát és az az óhaja, hogy ebben a bizottságban Z. Nagy Ferenc tekintessék az ő megbízottjának. A mezőgazdasági bizottság ezután elfogadta azt az indítványt, hogy Eckhardt Tibor elgondolásához a mezőgazdasági bizottság a maga közreműködését felajánlja és a részletekre vonatkozóan kéri Eckhardt Tibor óhajainak közlését. Dr. Schweiger László elnök zárszavaiban kifejezte azt a reményét, hogy a szikjavítás áldásos munkája a legrövidebb idő alatt megindul, majd a gyűlést bezárta. 786 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - 1937. V. évf. 40. szám. - 1937. október 3. 787 DERNŐI KOCSIS LÁSZLÓ (Dernő, 1903. április 22. - Bp. 1970. január 10.) újságíró, a Magyarország, a Pesti Napló, a Kis Újság, a Magyar Nemzet publicistája. A Kisgazda Párt tagjaként a polgári szárny egyik hangadója volt. 285
