Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Ha olyan katasztrófa, mint amilyen az elmúlt ősszel bekövetkezett, a sok csapadék lehetetlenné teszi az őszi kalászosok idejében való elvetését, akkor tökéletes terméketlenség áll be, mint az jelenleg Dévaványa határában látható. Tévedés azt hinni, hogy a szikjavítás céltalan munkálat, melyet csak azért sürget az érdekelt gazdák tömege, mert olcsóbbat nem tud kigondolni és mert mesterségesen kieszelt munkaalkalmat lát benne. A digózás a legproduktívabb beruházás ma, mert általa hozzávetőlegesen 1.000.000 kat. hold hasznavehetetlen föld válhat máról holnapra értékké. Nem céltalan azért sem, mert sajnos, a magyar lakta vidékeken vannak a szikes földek és így a szikjavítás elsősorban nemzeti magyar célt szolgálna. Ugyanazt a célt, mint az öntözés. A hiba ott van, hogy a természet mostohaságának csakis egyik tényezőjét, a kedvezőtlen csapadékeloszlást kísérik figyelemmel és törekszenek azon segíteni, ellenben a másik tényezőnek, a kedvezőtlen, beteg talajszerkezetnek egyelőre legalább is nem tulajdonítanak oly fontosságot, mint amilyen azt népesség- és birtokpolitikai, valamint általános nemzeti politikai szempontból méltán megilletné. Miután a jelenlegi gazdasági viszonyok között egyenesen lehetetlenség az egyestől elvárni, hogy a maga anyagi erejéből javítsa meg a szikes talaját, különben is ezen nagy feladat elvégre elsőrendű állami érdek, a szikjavítás éppen úgy állami támogatással volna megoldandó, mint az öntözés. Állami kölcsön volna nyújtandó a gazdáknak körülbelül 5 százalékos kamat mellett 10 évi lejárattal. Ennek a gazdák is meg tudnának felelni, könnyen törleszthetnének az évi 5 mázsa búza több hozamból 2 és fél mázsa évi törlesztési részletet. Nem egyszerre gondoljuk a problémát megoldani, hiszen tisztában vagyunk az államkincstár helyzetével, de nem tudjuk belátni, miért ne lehetne az öntözés mintájára ezt a nagy kérdést is hosszabb időtartamon keresztül évi megfelelő összegeknek az állami költségvetésbe való beállításával megoldani. Mi csak a magunk részére kérhetünk, a magunk szomorú helyzetét tárhatjuk fel. De ez a kérdés nemcsak a mi kérdésünk, ez az egész Alföld kérdése is. Az Alföld lakosságát, ezt a nemzetfenntartó magyar elemet meg kell segíteni, boldoguláshoz kell juttatni, mert ha elbukik, ki fogja a második ezredévet a magyarságnak biztosítani? Kérjük mély tisztelettel a nagyméltóságú magyar királyi kormányt, tegye az előadottakat bölcs megfontolás tárgyává." - fejezte be az „Emlékirat" ismertetését dr. Schweiger László bizottsági elnök.

762 Ezt követően ifj. Z. Nagy Ferenc, a mezőgazdasági bizottság alelnöke szólt hozzá az emlékirathoz és kérte, hogy bővítsék ki azt a következő megállapításokkal. Dévaványán már 40 évvel ezelőtt megkezdték a digózást és az azóta megjavított szikesek a mai napig kifogástalan állapotban vannak.

763 A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az egyszer megjavított szikes föld soha többé el nem romlik, sőt a megjavított szikes földeken még rossz terméskor is jól fizet a búza, mind mennyiségileg, mind minőségileg. 762 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - V. évfolyam 30. szám - 1937. július 25. 763 „Ennek megállapításához 40 év kevés." - jegyzi meg dr. Tóth Béla. 277