Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
lyozott víztömegek felhasználásának és hasznosításának. A kiegyezés utáni kormányaink mit sem törődtek ezzel a fontos kérdéssel. A háború kitöréséig, tehát 50 esztendeig nem foglalkoztak a vízgazdálkodás, a víztömegek értékesítésének és hasznosításának kérdésével. Szent István koronájának országai gazdag birodalmat alkottak, a Bánság, a kis magyar Alföld, a Dunántúl mellett kisebb jelentőségű volt az Alföld. Politika is vegyült a dologba, a kormánypárt képviselőit szállító nemzetiségi kerületek dédelgetett kedvencek voltak, az ellenzéki alföldi kerületek háttérbe szorultak. Ma azonban más a helyzet, a jelenlegi országnak mintegy fele az Alföld, és ha ez sivataggá változik, akkor az ország fele elveszett. Ma tehát Magyarország és az egész magyarság létérdeke, hogy az Alföld elsivatagosodását megakadályozzuk. Ennek egyedüli módja az, hogy rendszeres vízgazdálkodást létesítünk. Az ország területén 53 ármentesítő és belvízszabályozó társulat működik, melyeknek munkaköre már tulajdonképpen csak adminisztrációra és évenként néhány hetes árvíz- és belvízvédelemre szorítkozik. Ezeket az ármentesítő- és belvízszabályzó társulatokat, a bennük tömörült érdekeltségeket fel lehetne és fel kellene használni arra, hogy megvalósítsák a vízgazdálkodás legfontosabb ágát, az öntözést. Az egyik ármentesítő és belvízszabályozó társulat a Gyomán székelő Ivánfenéki ármentesítő és belvízszabályozó társulat, továbbá a Sebők Elek dr. békési ügyvéd elnöklete alatt álló Hosszúfoki Ármentesítő társulat indítottak meg évekkel ezelőtt egy mozgalmat a Körösök hajózhatóvá tételére, mely a Körösök duzzasztása után valósítható csak meg. A Körösök vizének duzzasztása pedig lehetővé tenné mintegy 150 ezer kat. hold öntözését. A Földművelési Minisztérium vízépítési igazgatóságának néhai nagynevű főnöke, Sajó Elemér miniszteri tanácsos el is készítette a terveket. Azokat be is mutatták nekünk, és kilenc körösi ármentesítő és belvízszabályzó társulatban tömörült mintegy másfél millió kat. holdat kitevő érdekeltség osztatlan helyeslésével találkozott. A tervek megvalósítása mintegy 6 millió pengőbe került volna. Ennek a tervnek sikerült megnyerni Kállay Miklós földművelésügyi minisztert, aki 500.000 pengőt készült erre a célra az állami költségvetésbe beállítani. Kállay Miklós lemondásával megszűnt a remény, hogy ez a nagyszabású terv valóra váljék. Az államnak nincs rá pénze, ugyanakkor, amikor az OTP 46 vezetősége azon töri a fejét, hogy bérházakat vegyen, vagy bérházakat építsen-e? Hiányzik ebben az agrárországban az érzék ez iránt a nagyszabású, mezőgazdasági kultúránkat mélyen érintő kérdés iránt. A legtöbben délibábos elképzelésnek tartják az öntözés megoldását. Azt mondják, hogy ha a háború előtti boldog nagy Magyarország, amikor volt pénz, nem tudta ezt a kérdést megoldani, hogy oldhatja meg ezt a letiport, elszegényedett trianoni Magyarország? De a mai trianoni Magyarország felének pusztulásáról van szó, arról van szó, hogy ezt a pusztulást mindenáron meg kell akadályozni. Ma az Alföld a maga sivatagi klímájával a tuberkulózis melegágya, mely a magyar faj létalapját támadja meg. Az öntözés a vele együtt járó harmatképződéssel nemcsak a termelés, hanem a közegészség ügyét is szolgálná. 746 O. T. I. = Országos Társadalombiztosító Intézet: a Horthy-korszakban a magyar szociális politika legnagyobb intézménye. Az 1925:XXXIV., 1927:XXI. és 1928:XL. törvénycikkeken nyugszik a betegség, baleset, öregség, rokkantság, özvegység, árvaság estére szóló kötelező társadalombiztosítás rendszere. Az OTI-nak önkormányzata volt: a közgyűlés tagságának fele részét a munkaadók, másik felét a munkavállalók küldték be. A főfelügyeletet az állam a kinevezett elnök és alelnökök útján gyakorolta. Az intézet tisztviselői, orvosai - kivéve a szerződött gyógyító orvosokat - állami alkalmazottak voltak. 269
