Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

A Pannon tó feltöltődésével egy közel kiegyenlített felszínű síkság maradt vissza, amelyből középhegységeink a pleisztocén során egyre jobban kiemelkedtek. A Tiszántúl DK-i részét, így a Berettyó-Körös-vidéket is nagy, mocsaras, vízzel borított területek uralták, mivel ez volt az Alföld legmélyebben fekvő, továbbra is folyamatosan süllyedő területe. Az ártéri üledékeken általában talajosodás indult meg, amely beépült a területen 300-800 m vastag tarkaagyag anyagába (Nagyalföldi Tarkaagyag Formáció). A Körös-medence területén a pliocénben kezdődő tarkaagyag képződés hosszan tartott a pleisztocénben is.

55 Apliocén, majd a negyedidőszak során a korábbi, egységesebb medencesüllyedést kis kiterjedésű, helyi süllyedékek kialakulása váltotta fel és a medence egyes feldarabolódott részei külön-külön süllyedtek. A legnagyobb kiterjedésű süllyedéses terület az Alföld középső és keleti része volt, amit É-ról a Baján keresztül húzódó Ér-BerettyóKörös vonal, K-en az Erdélyi-Szigethegység, D-en a Verseci-hegység, a Deliblát és a Fruskagora-hegység É-i szegélyén végig futó törésvonal határol. Ezen belül is a BerettyóHármas-Körös és az alföldi perem közé zárt terület különálló pleisztocén medence volt, melynek határát É-on a szatmárnémeti-bajai főtörés (ma: Mecsekalj a-vonal alföldi folytatása), D-en a Fehér-Körös menti törések, K-en az Erdélyi-Szigethegység Ny-i peremén futó ÉÉK-DDNy-i irányú törések adják.

56 Az így meghatározott Körös-medence negyedidőszaki fejlődését, a határait jelentő tektonikai vonalak működése nagymértékben befolyásolta. A tektonikai vonalak mentén létrejövő oldalelmozdulások és normál vetődések következtében a Körös-medence a pleisztocénben is aktívan süllyedő térszín maradt. Területén a negyedidőszakban az üledékképződés folyamatosnak tekinthető, legalább is a mágneses rétegtan felbontóképességének szintjén.

57 A Körös-medence pleisztocén üledékei főleg kőzetliszt és agyagrétegek váltakozásából állnak, a finomhomokos rétegek alárendeltek. Ezek anyagát a Tisza-vidéki folyók rakták le. Az üledék ásványi összetétele alapján a Körösök és a Berettyó ősei,

58 a hordalékkúpok elhelyezkedése szerint viszont még az Ős-Tisza is jelentős mennyiségű üledéket szállított ide.

59 A folyók durva törmelékanyaga az Erdélyi-középhegység lábánál a hirtelen eséscsökkenés miatt, a szerkezeti elemek által határolt üledékfogó csapdában rakódott le, ezért a Körös-medence területét már csak finomszemű üledékek érték el. A finomszemű üledékes rétegek Dévaványa központtal a Mezőtúr-TúrkeveBucsa-Darvas-Komádi-Zsadány-Sarkad-Sarkadkeresztúr-Doboz-Békés-MezőberényGyoma településeket összekötő vonal területén belül helyezkednek el.

60 Ugyanakkor e területtől néhány kilométerre K-re már durvakavicsos, durvahomokos üledékek is találhatók. 55 RÓNAI 1985. 56 SÜMEGHY1944. 57 COOKE et al. 1979, RÓNAI 1985. 58 MOLNÁR 1980. 59 BORSY 1992. 60 Magyarán Dévaványa kb. 80 km hosszú, 40 km széles, többszáz m mély „sárteknő" közepén van. Irodalom: RÓNAI 1985, THAMÓNÉ BOZSÓ-KERCSMÁR 2000. 25