Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
latból, de a kortársaknak is nehéz lett volna megmagyarázni, ha egy 14 ezer lelkes község esetében, amelynek közigazgatási határa meghaladta az 55 ezer kat. holdat, nem adnak lehetőséget mezőgazdasági bizottság létrehozására. A közigazgatási bizottság határozata ellen a földművelésügyi miniszterhez lehetett fellebbezni. A közigazgatási bizottság határozata után a járási főszolgabíró döntött arról, hogy a kijelölt községek közül melyik alakítson önálló mezőgazdasági bizottságot. (A mezőgazdasági bizottságba választható tagok és póttagok számát lásd a 51. számú táblázatban.) A mezőgazdasági bizottság szervei: elnök (alelnökök), jegyző, közgyűlés, intéző tanács, szakosztályok és szakbizottságok. E két utóbbit csak a járási és a vármegyei mezőgazdasági bizottságok szervezhettek. A mezőgazdasági bizottságok a törvény és a rendeletek által kijelölt feladatkörükben - a jogszabályok által vont korlátok között - függetlenül és önállóan jártak el. Függetlenül és önállóan hozták kifejezésre véleményüket, tették meg a mezőgazdaság és a mezőgazdasági lakosság érdekeit előmozdító javaslataikat. Tehát a dévaványai mezőgazdasági bizottság Dévaványa közigazgatási határain belül olyan véleményező testületként működött, amelynek a véleményét sem a közigazgatási hatóság, sem a gazdatársadalmi szervezetek nem hagyhatták figyelmen kívül. A községi mezőgazdasági bizottság törvényes felügyeletét a járási mezőgazdasági bizottság, illetőleg végső fokon az Országos Mezőgazdasági Kamara látta el, hiszen a községi mezőgazdasági bizottság a mezőgazdasági kamara szervezeteként is működött. A jogszabályok a mezőgazdasági bizottság számára két irányban adtak felhatalmazást. Nevezetesen: l./mint érdekképviseleti szervek a közigazgatási hatóságoktól és közhivataloktól kérhettek olyan intézkedéseket, amelyek a mezőgazdaságra, annak valamelyik ágára, vagy a mezőgazdasági lakosságra előnyösek voltak; 2./mint önkormányzati testületek saját hatáskörükben maguk is kezdeményezhették olyan ideiglenes vagy állandó intézmények létrehozását, amelyeknek működésétől a mezőgazdaságra nézve előny várható. Ugyanakkor kötelesek voltak figyelemmel kísérni a közigazgatási hatóságoknak azokat az intézkedéseit, amelyek a mezőgazdaságra vonatkoztak. Arra is gondot kellett fordítaniuk, hogy megtörténnek-e olyan időben a mezőgazdaságot érintő törvényes intézkedések, amikor azokat a mezőgazdaság érdekei megkövetelik. Az önkormányzat nem más, mint „bizonyos területeknek, társadalmi szervezeteknek az a joga, hogy ügyeiket önállóan, az államhatalom beavatkozása nélkül intézhetik". 722 El kell mondani, hogy ennek a követelménynek nem feleltek meg a helyi mezőgazdasági bizottságok, mert az államhatalom mindenképpen úgy igyekezett megalkotni a mezőgazdasági érdekvédelemmel foglalkozó jogszabályok rendszerét, hogy a mezőgazdasági kamarák - így a mezőgazdasági bizottságok is - végső soron a központi akaratot erősítsék. Mindenesetre jó alapot nyújtott ez egy „valóban" önkormányzati szerv kialakulására, amelyre a fejlődést tekintve minden alapja és feltétele megvolt. A törvények és a jogszabályok írott betűin túl azonban nagyon sok lehetőséget rejtett magában ez a jogszabályrendszer. Ugyanis, ha a mezőgazdasági bizottság elnöke erős, netán karizmatikus személyiség volt és vele szemben az államhatalom helyi képviselő722 A magyar nyelv értelmező szótára. - 5. köt. - 479. p. 256