Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

bért sajnálva, ingatlanát nagyobb részt parlagon hevertette, termését nem csépeltette, egész búzaasztag termése éveken keresztül kint rohadt, ugyanez áll kendertermésére vonatkozólag is. Ezen termények korhadt állapotban lévő nyomai részben még ma is feltalálhatók, ami bizonyságul szolgál ezen állítás bizonyítására. A tanya területe, mint az épületek felsorolásánál jelezve van, az elhanyagoltság sivár képét mutatja, a major udvarán elhullott állatok maradványai díszelegnek. A 30 kishaszonbérlő, kik a tárgyalt ingatlant kishaszonbérletek alakjában igénylik is, a kellő felszereléssel és állatállománnyal rendelkeznek, a szakértő által megállapított haszonbér egy évi összegét előre kifizetni képesek és hajlandók. Anyagi megerősödésük után az általuk bérelt területet öröktulajdonnak kívánják megszerezni. Jelenleg az ingatlanon búzát és tengerit felváltva termelnek. Búzában az átlag termés katasztrális holdanként 3 és fél - 4 mázsa, tengeriből 4 - 4,5 mázsa. A tulajdonos képviseletében nem jelent meg senki, így kívánságai és észrevételei jegyzőkönyvbe nem foglalhatók. A község érdekeit képviselő bizottság jelenlegi bérlőket az eljárás során egyelőre kishaszonbérlet formájában kielégíteni javasolja, - a kisbérlők személye ellen kifogás nincs. A községi főbíró kijelenti, hogy 1939 őszén az ingatlan kishaszonbérleti árverésén személyesen vett részt, mint hivatalos kiküldött, mikor is az ingatlan zárgondnokával, dr. Dávid Istvánnal beszélgetett, aki azt a kijelentést tette, hogy magyar holdanként 150-160 kg búza haszonbérnél többet ő maga sem remélt. Tény tehát az, hogy a magas haszonbérek az egymást túllicitálódás következményeként állottak elő, minek oka az volt, hogy jobb módú 60-70 kat. hold saját birtokkal rendelkező gazdák is árvereztek, a kisemberek, kiknek megélhetése függött a haszonbérlet megszerzésétől, természetes, hogy határt nem ismerve árverezték felül az említett birtokosokat. Az ingatlan legjobb minőségű földjeiért a helyes haszonbér a 120 kg búzát nem haladhatja túl. Előadják, hogy az ingatlan még az esetben is átengedésre volna javasolható, ha Grósz Ferencnek azon védekezése, hogy az ingatlan tulajdonképpen őskeresztény felesége, szül. Procki Anna tulajdonát képezi, ő maga személyéről pedig csak mint készfizetői kezes szerepel. Ezen javaslatához előadja, hogy saját gazdálkodása idején, mivel sajnálta munkásaitól a bért, inkább nem termelt, termését inkább veszendőbe hagyta menni, csakhogy mást kenyérhez ne juttasson, ha pedig dolgoztatott, munkásait nem fizette, amit igazol az a tény, hogy az 1936-ban alkalmazott 14 pár aratóját még a mai napig sem elégítette ki. J. Erdős Ferenc, mint mezőgazdasági bizottsági tag a község elöljárósága felhatalmazása alapján csépeltette el Grósz Ferenc az évi termését, tekintve, hogy nem akadt rá munkás, így elcsépeltetve a tavaszi gabonatermésből elsősorban a cséplésnél alkalmazott aratómunkások részét fizette ki, a fennmaradó termést a község értékesítette, tekintve, hogy nevezett tulajdonos adót egyáltalán nem fizetett. A bérlők megbízottjai a jegyzőkönyvben megállapítottakat, mint tényeket megerősítik, a jegyzőkönyvhöz egyéb hozzászólásuk nincs. A jegyzőkönyv felolvasás és helybenhagyás után aláíratott."

692 692 Sz. M. L. - Dévaványa közig. ir. 1943. - 6.759/1940. ikt. számú irat, amelynek kelte 1940. május 9. 245