Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Elmondása szerint 193 kat. holdat szántóföldi művelésre 3 kat. holdas darabokra kívánnak felparcellázni, amelyet az ecsegpusztai lakosok között kívánnak kiosztani. 56 kat. hold legelőt kap Séllei Endre kisgazda és 467 kat. hold legelőt a község szerzett meg közös legelő céljaira.

620 A pusztaecsegi lakosság régi vágya teljesült ezzel. A földbirtok-reformmal kapcsolatos házhelyrendezés során Pusztaecseg vasútállomása szomszédságában egy telepet létesített az Országos Földbirtokrendező Bíróság. A község határát, kiterjedését és fekvését figyelembe véve jobb, alkalmasabb és e célnak megfelelőbb helyen nem is lehetett volna telepet létesíteni, mint Pusztaecsegen. A 30 km távolságra fekvő Kisújszállás közötti útvonal közepén, mindkét lakott helytől 15 km távolságra létesült a telep. A fejlődés feltételei adva voltak, mert vasútállomás, kőút, folyóvíz és számtalan nagybirtok vették körül az új telepet. A sok előny dacára is ez a telep 10 év alatt alig tudott valamit fejlődni. Az előbb említett kedvező tényezőkön kívül hiányzott még a falu fejlődésének elengedhetetlen feltétele: elmulasztották a telepre kihelyezett lakosságnak a telep mellett szántóföld és legelő kihasítását. Ezek nélkül pedig csak ipari telep tud boldogulni és fejlődni, a földműves emberek sokaságából álló falu nem. Úgy hírlett, hogy a közeljövőben még újabb házhelyrendezési eljárás is indul a községben. Pusztaecseg közvetlen szomszédságában terül el az úgynevezett Hosszúhát vagy köznyelven a Csikótelepi major és gazdaság. Ez a terület a R. Kat. Vallásalap tulajdonában van, és mint a legtöbb alapítványi birtok, ez is haszonbérbeadás útján került hasznosításra. Ezt a gazdaságot hosszabb időn keresztül Jurenák Sándor törökszentmiklósi földbirtokos bérelte, aki 1938 őszén váratlanul lemondott a bérletről, illetve a tulajdonos Vallásalapítvány hozzájárulásával átadta azt id. Daróczy Lajosnak. A pusztaecsegi kisbirtokosok azonban ebbe nem nyugodtak bele, hanem azonnal kérték az egész terület átadását kisbérletek formájában. Sok huzavona és tárgyalás után végre sikerült a Földművelésügyi Minisztériumban elintézni, hogy a kisbirtokosok még 1939 őszén megkaphassák az összes szántót, a község pedig 1940. október 1-én birtokba veheti a legelőterületet, amelyen az atyaszegi legelő mintájára közlegelőt kívánnak létesíteni.

621 A képviselő-testület közgyűlése is foglalkozott 1939. augusztusában ezzel az üggyel a főjegyző előterjesztésében, aki elmondta, hogy a Magyar Katolikus Vallásalapítvány tulajdonát képező és a Hosszúhát dűlőben fekvő úgynevezett „méntelepi" 662 kat. hold 1.399 n. öl kiterjedésű ingatlanát 1938 őszén Jurenák Sándor bérlő Daróczy Lajosra és nejére ruházta át. A pusztaecsegi lakosok és a bérlőcsoport tagjai amikor erről tudomást szereztek, a községi elöljáróság útján kérelemmel fordultak a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához, hogy a bérletnek egyik nagybérlőtől a másik nagybérlőhöz történő átruházásához ne járuljon hozzá, hanem utasítsa a bérbeadót, hogy az egész ingatlant kishaszonbérletek formájában juttassa a pusztaecsegi lakosok részére, valamint az I. és II. bérlőcsoporthoz tartozó gazdáknak. így került az ügy a földművelésügyi miniszter elé, aki a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága előterjesztése után úgy intézkedett, hogy a bérlet átruházásához nem járul hozzá, hanem utasította a 620 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - VII. évf. 33. szám. - 1939. augusztus 15. 621 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - VII. évf. 40. szám. - 1939. szeptember 30. 219