Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

mészeti állapotát milyen irányban befolyásolták. Az értékelésben fő szempont lehet többek között a természetes állapotú és a mezőgazdálokás által igénybe vett terület aránya, a gazdálkodás, ezen belül a területhasználat történelmi formája, a mezőgazdaság által közvetlenül érintett területek nagysága, a növénytermesztés és állattenyésztés közötti arány, a szántóterület nagysága, a szántóföldi tábla- és birtokméretek, az egyes művelési ágak területi elrendeződése, a földművelés intenzitása. A fentiek alapján ezért fontos tudni, hogy a dévaványai táj nagyrészt kultúrtáj, a természeti állapotáról alkotott kép napjainkban már nem elhanyagolható mértékben mesterséges beavatkozások által kiváltott - új természeti egyensúlyról alkotott ismeretek összessége. GAZDÁLKODÁS ÉS TERMÉSZET KAPCSOLATA A VÍZRENDEZÉSEKIG Dévaványa vidékén a területhasználatnak a történelem folyamán kialakult formái a természetre gyakorolt hatás szempontjából is - több korszakra tagolódnak. Az első olyan, történelmi adatokkal is alátámasztható, több évszázadig tartó korszak, amelyik a környezet „terhelése" szempontjából sem elhanyagolható, a XVI. század vége feléig tartott. Ezt az időszakot több önálló, egymástól az év nagy részében élővizekkel elzárt határú, többé-kevésbé egybefüggő ármentes térszíneken kialakult település: Ványa, Simasziget, Ecseg, Kérsziget, Csudabala, Póhalom ősi gazdálkodása jellemezte, Ványa központi jelentőségével.

12 Az időszak gazdálkodását alapvetően meghatározta a nagyrészt az ártereken, időszakosan vízzel borított területeken folytatott külterjes állattartás, valamint a magasabb fekvésű részeken az önellátást biztosító szántóföldi növénytermesztés. A történelmi források közül pl. N. Kiss István munkájában a Bihar megye rétközi járása gazdálkodását, benne városunk mezőgazdaságát értékeli. Közölt adatai szerint

13 a vizsgált területen 1588-ban 6 település (Ványa, Simasziget, Ecseg, Csudabala, Kérsziget és Póhalom) fizetett gabonadézsmát, vagyis területükön, mint önálló településeken folyt a földművelés. 1599-ben valószínűleg a 15 éves háború

14 pusztításai miatt már csak Ványa tudta Bihar megye rétközi járásában a gabonadézsmát megfizetni. A határ nagyságához mérten a (100-120 holdat kitevő) szántó alacsony aránya és az 1 hold körüli, vagy kisebb birtokméretek is mutatják, hogy a jelzett időpontokban a szántóföldi növénytermesztés alapvetően az önellátást szolgálta.

15 A török uralom időszakán belül a tizenötéves háborútól kezdődhetett Dévaványa környékén az a változás, amikor az addig több pólusú gazdálkodás egy központúvá vált, 12 Természetesen ide tartoznak a tatárjárás során elpusztult települések is, pl. Varsányegyháza. Irodalom: HAAN 1870-1877. 13 N. Kiss 1960. 14 A XVI-XVII sz. fordulója körüli császári-török-magyar erők közti háborúskodás időszaka, amit 1606-ban a bécsi, ill. a zsitvatoroki béke zárt le. 15 »A megye nyugati szélén elhelyezkedő járás 35 falvából egyetlen egy szerepel az 1599. évi dézsmajegyzékben! Ékesen szóló bizonyítéka ez a Bihar megyét végigszántó 15 éves háború közvetlen hatásának. Ahhoz, hogy a termelőerőket reálisan vethessük egybe, csak a jelenleg is szereplő Ványa mezőváros adatait hasonlíthatjuk össze a két időmetszetből: 1588 1599 különbség 128 szántógazdaság 107 szántógazdaság -16% 184,5 hold szántó 121,5 hold szántó -34% ... A Rétközi járás a 80-as évek végén ismert 35 falvának 540 gazdaságából, s mintegy 13000 kalangyás gabonaterméséből most 1 helység 107 gazdaságának kb. 1000 kalangyás termése maradt, a pusztulást átvészelt Ványa mezővároson belül is erős hanyatlásnak vagyunk tanúi. Népessége ugyan csak 16%-kal kevesebb, de a gabonatermés csökkenése már meghaladja az egyharmadot." Irodalom: N. KISS 1960. 821-863 p.(Kalangya = 26-30 kéve kaszált gabona.) 15