Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

mosókat is, szívesen oltatják be sertéseiket. Közölte továbbá, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a szimultánozó telep valamint a gondozó lakása felépítéséhez szükséges összeget szívesen bocsátja államsegélyként a község rendelkezésére, ha a község a telep céljára szolgáló területet térítésmentesen rendelkezésére bocsátja, az építkezéshez szükséges anyagokat a helyszínre kiszállítja és a sertésól befedéséhez szükséges nádat rendelkezésre bocsátja. Kantha Géza felhívta az elöljáróságot, hogy a legsürgősebben nyilatkozzék, hajlandó-e a szimultánozó telep felállítását, illetőleg felépítését és később - a Földművelésügyi Minisztérium által kiadandó utasítások szerinti - fenntartását és üzemeltetését vállalni. Tájékoztatta a közgyűlést a főjegyző arról is, hogy a Kamara felhívása alapján megbeszélést folytatott a gazdatársadalom képviselőivel és az állategészségügyi szakközegekkel. Egyöntetűen az az álláspont alakult ki, hogy a tervezett szimultánozó telepnek Dévaványára történő telepítése, illetőleg felépítése feltétlenül előnyös lesz a község kisgazdáira és földműves lakosságára nézve. Ezért az elöljáróság nevében közölte a kamarai előadóval, hogy az elöljáróság hajlandó a fenti kívánalmaknak eleget tenni és felkérte a Kamara vezetőségét, hogy a földművelésügyi miniszter úrhoz olyan értelmű felterjesztést nyújtsanak be, hogy a szimultánozó telepet Dévaványa községben építsék fel. Elmondta továbbá, hogy e bejelentése alapján 1941. szeptember 19-én megjelent a községben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara képviseletében dr. Szalay György főtitkár és dr. vitéz Kantha Géza kamarai előadó, hogy a szimultánozó telep elhelyezésére szolgáló és a község által felajánlott területet megszemléljék, továbbá, hogy a telep létesítésével kapcsolatos egyéb kérdéseket is megtárgyalják. A községi elöljáróság a kamarai kiküldötteknek két ingatlant mutatott be: az egyik a vágóhíd melletti üres térség, a másik pedig a volt kislórési főjegyzői javadalmi föld község felőli sarka. A kiküldöttek mindkét területet megfelelőnek találták, a cél érdekében azonban sokkal előnyösebbnek mutatkozott a vágóhíd melletti üres terület felhasználása egyrészt azért, mert a község állategészségügyi intézményei egy helyre kerülnének és állatorvosi ellenőrzésük hatékonyabb lenne, másrészt pedig mert ez közelebb fekszik a községhez, mint a kislórési ingatlan. így szívesebben hajtják ki a sertéseket még azok a tulajdonosok is, akik fogattal nem rendelkeznek. Az építéssel kapcsolatos egyéb kérdéseket is megtárgyalva a Kamara jelentést tett a földművelésügyi minisztériumnak, hogy a szimultánozó telep elhelyezésére és felépítésére Dévaványa községet ajánlják. Ezt követően a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara vármegyei kirendeltsége 900/1941. számú átiratában arról értesítette az elöljáróságot, hogy a minisztérium a fenti kérdésben kedvezően döntött és utasítást adott a törvényhatósági állatorvosnak, hogy legsürgősebben szemlélje meg a telep céljára felajánlott területeket és a végleges kijelölésre nézve tegyen javaslatot. Egyidejűleg felhívta az elöljáróságot, hogy az egész kérdést tárgyaltassa meg a község képviselő-testületével és az annak állásfoglalását tartalmazó határozatot a legsürgősebben terjessze fel kisgyűlési jóváhagyásra, hogy a földművelésügyi minisztérium az építkezés mielőbbi megkezdése iránt a szükséges intézkedéseket megtehesse, és hogy a költségek fedezésére szükséges összegeket kiutalhassa. B. Kiss Márton főjegyző ismételten rámutatott a szimultánozó telep létesítéséhez fűződő általános gazdasági érdekekre és előnyökre és a községi elöljáróság nevében a következő határozati javaslatot terjesztette elő: 126