Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Buschmann Ferenc: Természetkutatás a Jászságban

közölni azt a tényt, hogy az őszinte nyíltsággal feltárt problémák az új vezetőknél nem süket fülekre találtak. Ma ott tartunk, hogy Kertész Róbert igazgató és Vadász István természettudományi osztályvezető személyesen is meggyőződve a feltárt problémák valóságáról, pozitívan álltak az általam képviselt ügyhöz, és miként már említettem: úgy tűnik, ha nem is maradéktalanul oldódnak meg, de lényegesen enyhülnek az egész magyar lepidopterológiai faunakutatás szempontjából ugyancsak nagy jelentőségű és értékű jászberényi gyűjtemény körül kialakult gondok (ha marad időm, ezekről talán még szót ejtek). Ugyancsak ide és ehhez tartozik, hogy 15 éve elmúlt, hogy a múzeumi szervezeten belül a jelenlétemmel rongálom a kollektív szellemet, és 1999-ben értem meg először- és ezt nem győzöm hangsúlyozni! -, hogy a munkakörömtől teljesen függetlenül végzett természetkutatói és gyűjteménygondozói-gyarapítói tevékenységem támogatásban részesül. Évi 25.000 forinttal. Igaz, ez az égvilágon semmire nem elég, csupán arra, hogy ne a saját fizetésemből kelljen a gyűjtemény állagromlásának elejét vennem. Kutatási célokra egyáltalán nem futja. Pedig most lenne igazán szükség a segítségre, annál is inkább, mert bármilyen hihetetlenül is hangzik, engem kértek fel az 1998-ban életre hívott Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet lepkefaunisztikai felmérésére. Ez pedig nem akármilyen feladat! Ráadásul ismét ezt a fogalmat kell használnom: „terra incognita", pontosabban lepkészetileg egy teljesen ismeretlen terület. Ennek feltárása minimum 10 éves program. Hogy értsék miről van szó: ez egy tíz részegységből álló és több mint 300 négyzetkilométeren elterülő, egymástól mind morfológiájában és talajában, mind klímájában és növényzetében homlokegyenest különböző terület, amelyről az égvilágon semmit nem tudunk lepkészetileg azon kívül, amennyit én jelen pillanatig el tudtam végezni. Szakmai részletekbe engedelmükkel itt most nem merülnék, de annyit hadd jegyzek meg, hogy már az eddigi kutatásaim is felvetik az egész tájegységre vonatkozó régebbi növény- és állatföldrajzi megállapítások nagyfokú revíziójának szükségességét. Ennek első lépcsőzetében elkészítettem a napjainkig végzett szórványos gyűjtéseimre és megfigyeléseimre alapozott nagylepkefaunisztikai alapvetést, mint vázat, tudván, hogy ez még rengeteg finomításra és kontrollálásra szorul, ugyanakkor azt is tudom, hogy ez még számtalan szakmai vitára és értekezésre fog alkalmat nyújtani mind a botanikusok, mind a lepkészek táborában. A feladat nagyságát ás komolyságát érzékeltetendő: az említett írásmunkát benyújtottam a Magyar Rovartani Társaságnak, az előírásos formában és pályázati szinten: máris lecsaptak rá, mindazonáltal II. helyezett lett. Még két nagyon fontos dolgot hagy mondjak el igen röviden. Úgy tűnik, mindenben a nagyfokú változások korát éljük. Ez taxonómiai és nomenklatúrái kérdésekben is fennáll. 1994-ben megjelent a magyar flórának a nemzetközi prioritás elvén alapuló új rendszertana és nevezéktana. Ez azt jelenti, hogy - minekutána a saját zsebem terhére 1998-ban mégiscsak sikerült a megfelelő irodalmat beszereznem -, a jászberényi Jász Múzeum herbárikus gyűjteményét teljesen át kell rendeznem, ha mint szempontot alapul véve, napraszólóan követhetőnek és ellenőrizhetőnek akarom tudni. Márpedig muszáj, mert e nélkül az egész egy puszta szénahalmazzá degradálódik és elveszti eddigi tudományos értékét. Méginkább áll ez a nagylepkékre. Gyökeres, az egész európai faunát mind systematikailag mind nomenklatúrailag alapjaiban átformáló revíziót követtek el a szakemberek az utóbbi években. Ez ugyanazt jelenti, mint amit az előbb a növények kapcsán elmondtam. Itt viszont nem pusztán némi átcsoportosításról van szó, hanem -158-