Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kókai Magdolna: Adatok a Jászság születés körüli szokásaihoz és hiedelmeihez

Kókai Magdolna Adatok a Jászság születés körüli szokásaihoz és hiedelmeihez Témám gyűjtését - melyből szakdolgozatom is készült - 1994 nyarán kezdtem Jászárokszálláson. Alapkérdőívül a Kapros Márta és Ujváry Zoltán által összeállított kérdőív szolgált, melyet az általam olvasott irodalommal egészítettem ki. Munkámban azt a korszakot próbálom bemutatni, amit adatközlőim saját életük során megéltek, illetve szüleik és nagyszüleik elmondásaiból hallottak. Sajnos Árokszállás tanácsi jegyzőkönyvei megsemmisültek, ezért csak a Jászkun kerületi iratanyagban sikerült néhány jó adatot felkutatnom a témával kapcsolatban. A gyűjtött anyag többsége az 1930-40-50-es évekre vonatkozik. Bizonyos vonatkozásban kitérek napjaink születési szokásaira is, például: a születési arányokra, hogyan zajlik le ma egy keresztelés és egy névadás, mely keresztneveket részesítik előnybe. Dolgozatom tematikai felépítésében a Kertész Judit és Markos Gyöngyi által írt munkákat vettem alapul. Munkámmal célom, hogy új anyagot hozzak egy olyan területről, (a Jászságról) ahol e téma korábban feldolgozatlan volt. Témámat a bevezető, és Jászárokszállás rövid történeti összefoglalása után három nagy és számos alfejezetben dolgozom fel. Dolgozatomat az utóbbi két évben jászszentandrási, levéltári adatokkal, és a Jász Múzeum adattári anyagával egészítettem ki. Szentandráson azért végeztem gyűjtéseket, mert a település valaha Árokszállás pusztája volt, s 1855-ben - amikor községgé vált sok árokszállási költözött ki. Itt sikerült egy 97 éves bábaasszonnyal beszélnem, aki 1932-1967-ig volt a község egyik bábája. Tőle elsősorban a szülés módjára és menetére vonatkozó adataimat tudtam kiegészíteni, hiszen Árokszálláson már nincs élő bába, így csupán idős adatközlők elmondásaira hagyatkozhattam. A szülést kísérő reális cselekedetek mellett említett egy mágikus eljárást is, melyet a méhlepénnyel végeztek. Ugyanis a néphit szerint a szülés közben eltávozó placenta - népi nevén MÁSA - alkalmas volt az arcon, és a test egyéb részén lévő folt eltávolítására. Erre Veronka néni - a bába - így emlékezik: „Egyetlen eset az nagyon feltűnt, ha mán a babonárú van szó. Vót egy fiatalember, a fél arcán nagy veres anyajegy vót. Mikor végeztem a szüléssel még ott kellett maradni, az utóvérzést kellett várni. Elpakoltak mán mindent, én csak ott ülök. Na igen, mikor a placenta eltávozott azt szoktuk mondani, a véres vízzel mindennel, hogy ássák el. -89-