Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Gulyás Éva: Nagyheti szokások a Jászságban

János a szokásról: „Kb. 30 éve (a századfordulón) egy különleges szokás volt Árokszálláson, a Pilátus verés. A fiatalság botokkal felszerelve jelent meg a nagycsütörtöki vecsernyén,. ahol annak jelképezésére, hogy megbünteti Pilátust Jézus elárulása miatt, elkezdte a templomajtót ütni. Ez a szokás olyan károkat okozott az ajtóban, hogy később betiltották."

21 Érdemes idézni Jász Faragó Sándor jászsági festő leírását is. Feljegyezte, hogy Jászárokszálláson nagypénteken délután a suttyó legények furkósbotokkal felszerelve jelentek meg a templomban, hogy a szertartás után Pilátust megverjék, amiért igazságtalan ítéletet hozott. Miután a hívők nagy része eltávozott, csupán egy-két kíváncsi leányka maradt ott bámészkodni, a legények előkapták a botokat és teljes erővel ütlegelni kezdték a templomhajtó fakorlátjait. Az egymást követő szertartásokon többször is megismételték az ütlegelést.

22 Jászladányban pedig egy mondókát ismételgettek a szokásban résztvevők, miközben a templom melletti nagy malomkövet husángokkal ütögették: „Hej, Pilátus, Pilátus, mért verted meg Jézust?" Jelképesen vettek elégtételt Pilátuson, amiért Jézust a keresztre juttatta. A szokás értelmezéséhez csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy bár bibliai szokásmagyarázatok váltak vele kapcsolatosan ismertté, mélyebb értelemben a zaj, a lárma itt is a gonosz lelkek távoltartására irányulhatott. Végezetül nézzük meg a nagyhét zárónapjának, nagyszombatnak eddig még nem említett szokásait. Krisztus feltámadásának napja, ekkor szólaltak meg a nagycsütörtökön elnémult harangok. A nagyszombati harangszó alatt a gazdasszony körbesöpörte a háza falát, miközben azt mondogatta: „Kígyók, békák távozzatok!" A körülsöpréssel mintegy mágikus kört rajzolt a háza köré, melybe az ártó lelkek nem hatolhattak be. Délután megtartották a feltámadási körmenetet, melyen a falu apraja-nagyja részt vett. Jászfényszarun mindazok a szülők, akik csak tehették, új ruhába öltöztették gyermekeiket. A feltámadási körmenet az utcán, a templom körül vonult végig. Jászdózsán a feltámadási körmenet útvonalán gyertyák égtek az ablakokban. A Jászság több községében nagyszombaton volt az ételszentelés, más adat szerint viszont a húsvétvasárnapi misén. Jászladányban a gazdasszonyok már nagypénteken megfőzték a sonkát és nagyszombaton a kaláccsal együtt vitték a templomba megszentelni. A századfordulón még az volt a szokás, hogy a sonkát és a kalácsot a pap a templom körül kirakott kosarakban szentelte meg, de azóta már a templomban van a sonkaszentelés."

23 Ott, ahol a nagyszombati ételszentelés volt szokásban, már a feltámadási körmenet után lehetett belőle enni. Jászszentandráson húsvéti sódarnak nevezték a szentelt sonkát. Jászalsószentgyörgyön viszont a húsvétvasárnapi misére vitték el a húsvéti ételeket, a sonkát, a kalácsot, a tojást megszenteltetni. „A régiek mesélték, hogy már a templomban hozzáfogtak az evéshez és utána mindenki tódult le a pap lápjánál a Zagyvára szomját oltani a zsíros eledelekre, hiszen voltak sokan, akik a negyvennapos böjt alatt se zsírt, se húst nem vettek magukhoz."

24 Azonban nem ez volt a jellemző, mert a többséget éppen az étel szentelt volta tartotta vissza a mértéktelen evéstől. Jászfényszarun emlékeztek arra, hogy nagyszombaton 21 Herbert J. i.m. 103. 22 Jász-Faragó Sándor, 1963. 23 Nagy J. 1979. 24 Jászalsószentgyörgy krónikája, 1986. -85-