Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Gulyás Éva: Nagyheti szokások a Jászságban

kozatait ismerték. Jászdózsán így vallottak erről 1970-ben: „Nagypénteken is böjtöt tartottunk. Tejjel főztünk bablevest vagy csak tojást, tejféléket ettünk. Volt, aki csak kenyeret evett meg vizet ivott, az böjtölt igazán. Túrós vagy mákos tesztét ettünk, meg kukoricát pattogtattunk nagypénteken."

12 A jászkiséri reformátusok tojásos perecet sütöttek, ciberelevest (aszalt gyümölcsből), mákos vagy mézes tésztát ettek.

13 Jászalsószentgyörgyön ezen a napon nem ettek, nem ittak, a férfiak nem pipáztak. Az ünnepre való lelki felkészülés a gyakoribb templombajárással jutott kifejezésre, másrészt azzal, hogy ha az év folyamán máskor nem is, de húsvét hetében mindenki elment gyónni, áldozni. A katolikus egyház ugyanis elvárta, hogy hívei legalább évente egyszer gyónjanak, áldozzanak, s ennek időpontjául a húsvét előtti heteket jelölte meg. Az egész előkészületi időszakra jellemzőek a lusztrációs szokások, vagyis a vízzel, a víz tisztító erejével kapcsolatos cselekmények, melyeknek általában az egészség biztosítása és betegség elhárítása volt a célja. Ez a fokozott tisztálkodás egyrészt a tavaszi nagytakarításban jutott kifejezésre, másrészt a nagypéntek hajnali rituális mosakodásban. Egész nagyhéten folyt a munka, a tennivalók nemek szerint is megoszlottak: az asszonyok rendbetették a házat, a konyhát, a szobákat, a kamrát, a férfiak pedig az udvart és a gazdasági épületeket. A nagyheti takarításnak megvolt a hagyományos rendje." Hétfőn, kedden elkezdődött a lakószoba meszelése. A szobából a könnyen mozdítható darabokat, ágyat, asztalt, széket kihordták a gádor alá és a meszelés után tisztán vittük be a szobába. Ezek a bútorok festettek voltak, így a szatócsboltban kapható brillantinnal kentük be, hogy megóvjuk a bútor színét. De olyan is volt, hogy a barna színű haj olajba ecetet öntöttünk és azzal kentük be a bútorokat, ettől is szép színe maradt. Nálunk a szoba padlós volt, de csak a maga színében és a tisztán tartása igen nagy munkával járt, mert gyakran kellett súrolni. Súrolásra a szappanfőzéskor megmaradt lúgot használtuk. Ez idővel megkeményedett, de fel lehetett darabolni, mint a szappant. A padló tetején rongypokróc volt, s ezt is ezzel a fekete lúggal mostuk ki. Igaz az is, hogy a kezünket ez a fekete lúg igencsak kimarta, de csinálni kellett. A tiszta szobában csak egy évben egyszer volt nagytakarítás. Ennek földes volt az alja és ezt sárga mázlóssal mázoltuk be, ugyanígy a gádor alját is. Ennek a tetejére száraz homokot szitáltunk, hogy ezzel is védjük a járkálástól. A konyhában volt a berakott sparhelt, amit szintén sárga mázlóssal mázoltunk be. A kamrában is nagytakarítást csináltunk, mint a lakás többi helyiségében. Itt is mindent megmozgattunk a helyéről, bemeszeltük és úgy pakoltuk vissza. A gazdasági udvaron és az istállóban a férfiak tettek rendet, de ez is éppúgy történt, mint a lakásban. Általában nagypénteken került sor a tyúkól kimeszelésére, amit a gazdasszonyok végeztek..."

15 Az emberek és állatok kultikus mosakodására nagypéntek hajnalban került sor. A ház népe, beleértve a gyerekeket is, napfelkelte előtt lementek a Tárna partjára és megmosakodtak a vizében, hogy egészségesek legyenek, ne legyenek rühösek. Pusztamonostoron „Nagypénteken a lányok kimentek a folyóra fürödni, mosdanyi, hogy egészségesek legyenek és a fűzfa alatt fésülködtek, hogy hosszú hajuk legyen." Volt, aki hazavitte a nagypénteki hajnali vizet, aranyos víznek is nevezték és otthon mosakodtak meg benne. 12 Gulyás É. 1976. 57. 13 Csete Balázs Honismereti Szakkör, 1987. 14 Szabó László, 1982. 266. 15 Csete Balázs Honismereti Szakkör gyűjtéséből, 1987. -82-