Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó László: Lükő Gábor egy elfelejtett tanulmánya a román kolindákról

szétszedi, de ezt követőleg működőképesen össze is tudja rakni. Ő ezt tette. S itt találkozik a zene, a népköltészet, a szólásmondások, a tárgyi kultúra, díszítőművészet egymással. Tehát nem egyik vagy másik területet kutatja, hanem az egység egészét látja, szétszedve, majd működőképesen összerakva. Ezt a módszert egyre elmélyültebben gazdagította, muzeológusként számos tárgy ment át kezén, s ezeket le is rajzolta egészében és motívumaiban, ami egyúttal alapos elemzés is. 1991-ben ki nem adott dolgozatai is kezdenek megjelenni. Eddig hét kötet látott napvilágot, s egyet pedig Tartuban élő tanítványai jelentettek meg. De nem életrajzot szeretnék írni, hanem egy tanulmányáról elmélkedek. Lükő Gábor 1947-ben Debrecenben könyvsorozatot indított. A kétnyelvű Roman-Magyar Könyvtárnak csak első száma jelenhetett meg. Címe: A Nap lakodalma. A Lükő Gábor válogatta román népballadák nagyszerű és néprajzilag hiteles fordítását Komjáthy István készítette. A kéthasábos kötetet kiegészítik a dallamok is, ugyanakkor összekötő versek vannak benne a fordítótól az egyes témák előtt, s nagyszerű fametszetek Pósafalvi Istvántól. A ritkábban használt román, csallóközi és székely táj szavakról kis szótár készült, s egy, a forrásokat annotált rész. A nagyszerű tipográfia a debreceni Világosság Nyomdai Munkaszövetkezetet dicséri, illetve vezetőjét, Dóró Józsefet. A szép kivitelű és tartalmas kötetet a szakma nem méltatta figyelemre. A balladákat olvasni kell, mert irodalmi élmény, s természetesen szakmailag használni. Ám most nem erről kívánok szólni, hanem Lükő Gábor záró tanulmányáról, annak is csak bizonyos vonatkozásairól (hisz legjobb lenne újra közölni), mely egyike a legjobb írásainak. Kevés ilyen gondolatgazdag írás született akkoriban a néprajzban. Idézzünk a szerző bevezetőjéből néhány gondolatot magyarázat helyett Mag a hó alatt című utószavából, amely Ady-idézettel, s természetesen Ady-vers címével indul. Kétnyelvű sorozatunk megindításakor úgy érzem, néhány szót kell szólnom arról, mi a szándékunk ezzel a kiadványunkkal, s miért csináljuk így, ahogy ez az első szám megjelenik. Mi úgy érezzük, hogy a szomszédainkkal összefűző barátságunk sokkal mélyebb gyökerű, semhogy megelégedhetnénk nyelvüknek pusztán praktikus célokat kielégítő elsajátításával. Úgy hisszük, hogy nem valami gonosz végzet hatalma vetett ide bennünket, magyarokat, ellenséges idegen népek közé, hanem a számunkra elképzelhető legjobb helyen telepedtek meg őseink. Szükség van itt mireánk, mint ahogy nekünk is szükségünk van szomszédainkra... Lükő Gábor sorozata megszűnt. A szakma nem vette figyelembe. Ő a koalíciós időkben sokat várt, s semmit nem kapott. Ezt követően pedig teljesen megváltozott a magyar néprajz irányultsága. Ebbe nem fért bele kezdeményezése. Mert az új ösvényt törő kutató mit tett? Ebből a tanulmányból kiderül. A kultúra egykori egységét, teljességét kereste, amelyek napjainkra töredékekben maradtak fenn. De még Moldvában és a román népnél viszonylag tanulmányozhatóak voltak. Leírta - nemcsak ebben a tanulmányban, hanem többször is -, hogy ugyan a román nép nem járt Ázsiában, de közéjük ázsiaiak telepedtek, beolvadtak a román népbe, s azok kultúrájuk jellege miatt hívebben őrzik a keleti hagyományokat nálunknál, akik már a nyugat-európai hatás miatt mindezt töredékesebben őriztük meg. Ezért kell tanulmányoznunk a román hitvilágot, népköltészetet, művészetet, s a kultúra egészét, -52-