Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Cseh János: Cassiodorus: Variae V, 10-11 (Szerémségi gepidák a Rhone-nál)

3. kép. A Keleti Gót Királyság északi része (a határ szaggatott vonallal jelölve) és a Szerémségből Venetia-n és Liguria-n keresztül Délkelet-Galliába áttelepített gepidák vonulásának útvonala, hozzávetőleg (pontozott líneával). hágókon át? Minthogy, amint föntebb már láttuk, ebben az esztendőben észak felé jelentősen kibővült az osztrogót fennhatóság alatt álló Rhőne-balparti terület, így az új haza a tengermelléktől a Drőme-n át az Iseere vizéig bárhol elképzelhető. A Rhőnevonalat nyugat, a nyugati gótok felől nemigen fenyegette veszély, annál inkább az Isere-vonalat észak felől, a burgundok és a háttérben a frankok részéről. Ebből következik, hogy arra a dombvidék-jellegü, illetve az Alpok irányában már középhegységszerű, 80-100x60-80 km kiterjedésű térségre kell gondolnunk, amely a Durance (Druentia) és az Isere között terül el. Ennél pontosabban - esetleg az Isere-melléket hangsúlyozva, favorizálva - a messze nyugatra szakadt szerémségi gepidák lakóhelyét aligha lehet meghatározni. „Védősánc"-ként idehozott gót-rokon germán fegyvereseink (mindenestül talán néhány ezer ember?) tehát 523-530 között a keleti gót királyság galliai érdekeltségének északi peremét őrizték, védték. Vajon hogyan alakult sorsuk 530 után, amikor az itáliai királyság uralma ismét csak Provence-ra terjedt ki, kérdés. Találgathatjuk: esetleg szálláshelyük is megváltozott? Vagy ottmaradtak, előbb rövid burgund fennhatóság alatt, majd pedig a frankok országának keretei között? (Egy adat még ismert felőlük, éppen frankok elleni sikeres harcokkal kapcsolatosan - ennek a forrásnak, kútfőnek azonban eddig még nem akadtam nyomára.) Egy fontos megjegyzés: itt van alkalmam megköszönni Csányi Mariettának azt a segítséget, amelyet jelen dolgozat és egy nemrégiben publikált [Cseh János: Linguistica Gothica-Gepidica (Kutatástörténet és nyelvészeti-régészeti szemelvények a gepida fazekasság témaköréből). Ünnepi kötet Szabó László tiszteletére. Szerkesztette: Ujváry -36-