Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Pusztai Gabriella: Szempontok a Magyar orvosok Fekete Afrikában című téma kutatásához

Fuszek Rudolfot a járványmegelőzés terén elért eredményei öt évvel a Tropeninstitutba (Hamburg) kerülése után a legismertebb trópusi orvosszakértők közé emelték. Libériában kezdte meg a sárgaláz tudományos kutatását. Thanhoffernek már Magyarországon megindult tudományos karrierje. Afrikában az álomkór és a lepra gyógyításának lehetőségeivel foglalkozott. Szerepük az egészségügyi szervezet kiépítésében A lakosság orvosi ellátásának többnyire személyi és intézményi feltételei is hiányoztak, vagy meglehetősen kezdetlegesek voltak. Komoly feladat volt a rendelők, iskolák, kórházak kialakítása, berendezése, asszisztensek betanítása. A felügyeletükre bízott földrajzi területen éveket, évtizedeket vett igénybe a gyógyászati ellátás kiépítése középpontban egy kórházzal. Az egészségügyi személyzet képzése, az orvosi egyetemek létrehozása az egészségügyi ellátás megszervezésének első lépése volt. Az orvosok, nővérek, ápolók külföldről érkeztek missziók és más szervezetek küldötteiként, vagy önkéntes alapon. Még a második világháborút követő években (1954) is 9111 lakosra jutott egy orvos (míg Európában 996-ra). Ma is jellemző az orvoshiány. A legtöbb afrikai országban a két világháború között kezdődött a kórházak, beteggondozó intézetek, állomások létrehozása, az orvosi egyetemek, szülész- és gyógyszerészképzés beindítása. 1945-öt követően a WHO vette a kezébe a betegségek elleni harcot, az orvosi személyzet kiképzését, vezette a malária, lepra, framboesia, tbc, treponematosen ellenes akciókat. A század első felében kiemelkedő munkát végzett Fuszek Rudolf. Alighogy Monróviába került, egészségügyi hálózatot szervezett. 1922-ben kezdeményezte Libéria első kórházának létrehozását. Megszervezte az ápolónők képzését, foglalkozott csecsemő-tanácsadással, kiépítette az egészségügyi alapképzést. 1931-től egészségügyi miniszterként az egész országra kiterjedt hatásköre. Halála előtt (1941) egy új, korszerű kórház létrehozásán fáradozott. Thanhoffer saját kórházának vezetése mellett hozta létre leprakórházát, mely a hagyományos afrikai falu mintájára jött létre, s vált e betegség gyógyításának központjává a térségben. Sáska abesszíniai tartózkodásának legfontosabb eredménye volt a két magyarországnyi nagyságú Szidámo tartomány egészségügyi ellátásának, illetve a dél-abesszíniai hadsereg orvosi szolgálatának megszervezése. Természettudományos tevékenységük Céljuk Afrika természeti kincseinek, állat- és növényvilágának megismerése, megóvása, az ottani értékek Európa felé közvetítése. Mint botanikus és zoológus Sáska László kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Még otthon kezdi a rovarok, madarak, növények gyűjtését, barlangok feltérképezését. Abesszí-185-