Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Pusztai Gabriella: Szempontok a Magyar orvosok Fekete Afrikában című téma kutatásához

A szocialista rendszerben főként a gyarmatok függetlenné válását követően Magyarország jelentős segítséget nyújtott egyes afrikai országoknak az egészségügyi ellátás kiépítésében. Szervezett formában, nagyobb létszámban 1968-tól a TESCO, ma Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Kereskedelmi Kft. közvetítésével kerültek Arabés Fekete-Afrikába egészségügyi dolgozók. Az Egészségügyi Világszervezet, a Magyar Külügyminisztérium szintén küldött ki orvosokat. Fekete-Afrika egészségügyi kultúráidban kiemelkedő szerepet játszó magyar orvosok Vizsgálatom középpontjában hat magyar orvos afrikai tevékenysége állt. Kiválasztásukat az tette indokolttá, hogy életpályájuk, tudományos eredményeik, az általuk betöltött pozíció az akkori orvostársadalom fölé emelte őket. Nevük haláluk után feledésbe merült, s történeti, orvostörténeti munkákban csak elvétve lelhető fel. Orvosi tevékenységük, kutatásaik helyett a nagyközönség számára múzeumokban látható gyűjteményeik ismertek. Mindannyian túlnőttek szakmájukon, s kutatók, politikusok, az afrikai kultúra Magyarországra közvetítői is lettek. Fuszek Rudolf Kamerunban, majd Libériában élt, s Libéria egészségügy-minisztereként halt meg 1941-ben. Mint orvos, kórházalapító, miniszter vívott ki elismerést Afrikában. Mészáros Kálmán a „Négus", I. Hailé Szelasszié etióp császár orvosa, az elmaradott ország egészségügyi hálózatának kiépítéséért is aktívan dolgozott, s tizenöt év után tért haza. Sáska László szintén Abesszíniában praktizált a császári család orvosaként, majd Tanganyikában élt haláláig (1978) mint orvos, botanikus, vadász. Thanhoffer Lajos Belga Kongó egyik kórházának vezetését látta el. Innen kiindulva szervezte meg jelentős nagyságú területek egészségügyi ellátását. Belga Kongó hosszú ideig nyújtott otthont Sheitz Lászlónak is, aki 1963-ban halt meg Katanga egészségügyi minisztereként. Győrkovács László maláriaszakértőként utazott Albert Schweitzer lambarénéi kórházába, s dolgozott évekig a híres orvos mellett. Miért mentek el Magyarországról? Eddigi kutatásaim nyomán egyértelműen kimondható, hogy orvosainkat Magyarország elhagyásában nem elsősorban a meggazdagodás vágya motiválta. A praxis megkezdése egy idegen környezetben nem volt egyszerű, s a császári, fejedelmi családokat kivéve nem is számíthattak gazdag és hálás pacientúrára. Rendkívül vonzotta őket az egzotikus, részben még feltáratlan világ növényzete, állatvilága, éghajlata, kultúrája. Valamennyien széles látókörű, ambíciókkal teli emberek -178-