Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó István: BesenyszÖg történeti adatai

9. kép. A szögi legelő részlete kissé erős dohányt termesztettek...".

28 Itt van ugyanis a jászkiséri és a tiszaroffi dohánybeváltó, amelyek közvetítésével nemcsak bele illeszkednek az Orczyak nagyüzemi formájú uradalmi termelési rendszerébe, (az Orczy érdekeltségek a Tisza másik oldalára is kiterjednek), e a XVIII. században még az „ángusoknak" is szállítanak dohányt. Besenyszögön a későbbiek során sem mérvadó az, hogy kinek hány holdja volt. Jóllehet itt sokkal nagyobb darab földek voltak az emberek kezén, mint másutt, ám egyáltalán nem volt mindegy, hogy az a határnak melyik részén feküdt. Mutatják ezt az elnevezések is: papföldje, tanítóföld, kántorföld. Ezek voltak a legjobbak, közvetlenül a falu alatt az ármentesítés utáni időben. Ezeken lehetett eredményesen termelni, a többi inkább legelő volt, vagy csak takarmány termett meg rajta. Irodalom Acsddy Ignác 1948: A magyar jobbágyság története. Bp. Bél Mátyás 1968: Heves megye ismertetése. 1730-1735. Fordította és magyarázatokkal ellátta Soós Imre. Eger. Benedek Gyula 1970: Tiszapüspöki története. Szolnok. 1974: Szolnok megye újjátelepülése a Rákóczi-szabadságharc után. 1709-1730. Disszertáció. ELTE, Budapest. Dr. Cseh Géza 1998: Besenyszög. In: Jász-Nagykun-Szolnok megye kézikönyve. Dvorzsák János 1895: Magyarország helységnévtára. Budapest. Fekete Lajos 1968: A hatvani szandzsák 1550-ik évi adóösszeírása. Jászberény. 28 HML. Közgyül. ír. 1824. 886. sz. és 1827. 503. sz. -146-