Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó István: BesenyszÖg történeti adatai

újonnan betelepített lakóinak sorsát is, ahol Orczy Annával kötött házassága révén szereztek tulajdonjogot a megyében később jelentős szerepet játszó Szapáryak. Akik követve az Orczy birtokokon rendszeresített gyakorlatot, ugyancsak cselédsorsú telepesekkel műveltették földjeiket, s azoknak földesurukhoz való viszonyát külön szerződés szabályozta. Besenyszög is ebbe a majorsági gazdálkodást megvalósító szisztémába tartozott, hiszen térségében ugyancsak az Orczy család volt az egyik érdekelt tulajdonos.

17 Olyan település, amelynek szintén óriási, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-os megalakulásakor 35.819 kataszteri hold, 1927-ben 2.300 kataszteri hold összbirtoka van. Idős Danyi István élményszerűen és részleteiben beszéli el a „fiatal időket", vagyis lényegében a számszerűen idézett húszas éveket. Arra emlékezik, hogy ott, „...ahol valamikor sokat társalogtunk és játszadoztunk, már beépített lakóházak vannak. Ahol a Szent János-szobor van, ott jó előzőleg egy kis kápolna állt. Ez még múlt századbeli mondás. Apánk szerint ez egy nádtetős kápolna volt. Akkor a község neve még Besenyszögszentiván volt, s a besenyszögi és a szentiványi határ lentebb húzódott, mert a falu kelet felé terült el. Mikor a kápolna lerongyolódott, szükségessé vált, hogy a másik templom a határvonalra kerüljön a kövesút mellé. A kis kápolna helyére meg a Szent János-keresztje került. A szentiványi határ az öreg Hernek Ferenc házának alsó, kelet felé való végétől a Gombár Miklós és az öreg Mórovics kovács házai között húzódott délkeletre. Az egyik határkő a szüleim háza végétől portájának alsó sarkánál van a mai napig. A 3. kép. a) Szent János-szobor a környező parkrészlettel; b) A Szent János-szobor részlete a latin nyelvű felirattal; c) A Szent János-szobor talapzatába beépített koponyaábrázolásos kőlap az egykori Szent János-kápolnából a nyugati végen lévő töltéstől a Hajdú Pál másikat a papkert alatt lévő ásott kút mellett 17 (szerk.): TÓTH T. 1980. 161. p. -141-