Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó István: BesenyszÖg történeti adatai

Szentivánon 1549-ben 19 dézsmát fizető jobbágyot írtak össze, 1550-ben 39 férfi lakost említenek. Ugyanekkor a jobbágyporták száma 18. 1575-ben és 1583-ban 26 dézsmafizető háztartásról tudnak ugyan, ám a XVII. századi kapuadó-összeírások még nevét sem említik. 1672-ben bukkanunk csak újra rá, mikor is pusztának nevezik.

6 Fokorún 1549-ben 14 dézsmafizető háztartást tartanak nyilván, s 1550-ben 35 férfit írnak össze. Ugyanekkor 10 a jobbágyporták száma. 1576-ban 14, 1583-ban 18 dézsmafizető háztartásról szólnak a feljegyzések, 1687-től viszont pusztaként szerepel.

7 Szászberken ugyanezen időmetszetekben az alábbi állapotot találjuk: 1549-ben 22 a dézsmafizető háztartások száma, 1550-ben 26 férfit írnak össze és 8 jobbágyportát, 1571-ben 20 férfit regisztrálnak, 1576-ban és 1583-ban 17 dézsmafizető háztartásról tudunk. 1687-től Szászberket is lakatlan pusztának ismerik.

8 A négy elpusztult középkori falu közül Fokorú és Szentiván a Rákóczi-szabadságharc után kezdett benépesedni. Erre utal többek között az az 1712-ben kelt okmány is, amelyet Csomortányi alesperes felmérése alapján készítettek az egri püspök megbízásából, s amelynek rendeltetése a törökszentmiklósi Tisza mellék falvainak és egyházainak az egyházi élet újjászervezését célzó felmérése volt. A jelentés a térség hat településéről szól, melyek közül Fokorút, Szentiványt és Tiszaszeget elhagyottnak nevezi.

9 1715-16-ban azonban Fokorún néhány kisbirtokos nemest említenek, s Szentivánt is kisnemesek szállják meg jobbágyaikkal. Akik a szabadságharc eseményei során elfutottak ugyan falujukból, ám 1715-ben már újból szerepelnek a nyilvántartásokban mégpedig mint Jászladányon anyakönyvezett lakosok.

10 Bél Mátyás 173 l-ben nemesek lakta településként ír Szentivánról, amit 1771-ben egy telkes gazda és 12 házas zsellér lakik.

11 Fokorú népesedése viszont Szászberekkel együtt elakad, s a továbbiakban mindkettő 2. kép. Besenyszög első pecsétje 1774-ből, közvetlenül a községgé szerveződés utáni időből 6 SZEDERKÉNYI N. 1890. II. 450. p.; - FEKETE L. 1968. 15 p.; - SZEDERKÉNYI N. 1890. II. 389-390.; - Vö. még: SZEDERKÉNYI N. III. 439-448. p., 448-458. p., 458-460. 7 SZEDERKÉNYI N. 1890. II. 450. p.; - FEKETE L. 1968. 14. p.; - SZEDERKÉNYI N. 1890. II. 389-390. p.; - LESKÓ J. 1908. IV. 512-514. p.; - HML. Közgyül. Jkv. 1703. 1038-1046. p.; Uo. Polgári perek, 194. sz. 8 SZEDERKÉNYI N. 1980. II. 450. p.; - FEKETE L. 1968. 82. p.; - SZEDERKÉNYI N. 1890. II. 389-390. p.; - GYÖRFFY L. 1956. 22. p.; - LESKÓ J. 1908. IV. 512-514. p.; - HML. Közgyül. Jkv. 1703. 1038-1046. p.; -Uo. Polgári perek, 194. sz. 9 BENEDEK Gy. 1970. 61. p. 10 BENEDEK Gy. 1974. 126. p.; - HML. Közgyül. Jkv. 1703. 1038-1046. p.; - Uo. Polgári perek, 194. sz.; - SZML. Községi Adattár (kézirat) SOÓS

I. 1976. Besenyszög. 1. p. 11 BÉLM. 1968. 82. p. -139-