Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Bartha Júlia: At etnicitás problémája a középázsiai medzhet törököknél

in laknak, de mégis egy bokorban, megtartva a nagycsaládi köteléket. Az egyes városrészekben egész utcasorokat alkotnak, házaikat szorosan egymás mellé építik, olykor-olykor féltetőkkel összeeresztik, az így létrejött épületkomplexumok valóságos zárt udvarokat, belső kerteket fognak közre. Generációk élnek egymás mellett. A vérségi köteléken alapuló családszervezet adja a megélhetés biztosítékát. Szorgalmas emberek, életmódjuk és lakáskörülményeik lényeges eltérést mutatnak a kazakokétól. A törökök közül kerülnek ki a környék építőmesterei és kereskedői. Lehetőség szerint törökországi egyetemeken taníttatják gyermekeiket abban a reményben, hogy az ott szerzett diplomával ottragadhatnak, de Törökország csak az ígéret földje marad számukra. A Merkiben élő török diaszpóra az etnicitás minden problémáját magán viseli. Egyfelől töröknek vallják magukat, hiszen származásukat tekintve azok, a történeti hagyományaik, nyelvük a kisázsiai törökökhöz kötik őket. Hazájuknak Grúziát tekintik, de mégis gyökértelenek. Házassági kapcsolataik révén igyekeznek megerősíteni az elveszett hazával való kapcsolatot. Feleséget vagy Grúziából hoznak, vagy a helybéli török közösségből választanak. Elvétve fordul elő, hogy kazak származású párt válasszon a török fiatal, pedig a vallási endogámia szabályai szerint ezt volna a törvényszerű, hiszen a kazak is, a török is iszlám vallású. Mindezekhez még hozzájárul az az el nem hanyagolható körülmény, hogy a közép-ázsiai török (kazak) és a kaukázusi illetőleg kis-ázsiai török kultúra valahol azonos gyökerekből táplálkozik, hagyományaik, szokásrendszereik csak annyiban térnek el, amennyiben az eltérő ökológiai körülményeik megváltoztatták azokat. De talán itt kaphatunk magyarázatot a török-kazak „ellentétre". A török megtelepedett földművelő vagy kereskedő, a kazak nagyállattartó nomád életmódot folytat bizonyos tekintetben máig. Tudatában olyan mélyen gyökerezik az életmódjából eredő kevélység, hogy a puszta törvényeken kívül aligha ismer el más törvényt, így inkább szemlélője mintsem cselekvő részese a városi létforma megannyi furcsaságának. Nem elfogadja, csak eltűri a másságot. Ez a szemlélet olyan falat jelenthet a kazak-török etnikai kérdésekben amit áttörni lehetetlen, lebontani pedig szükségtelen, mert az élet már megmutatta a megoldást. Nem együtt, csak egymás mellett élnek. A kazakok számára a török „török testvér" de nem édestestvér, az érintkezés eszköze pedig a többnyelvűség. Hivatali ügyeik intézésére a közösség választ egy főt, aki képviseli őket és eljár a nevükben. A török diaszpóra a külső szemlélő számára úgy fest, mintha valamiféle szervezet lenne. A közösség vallási vezetője a molla, ottjártamkor 1998. októberében Heiroy Kazim Azizoglu töltötte be e tisztséget, az egyéb, hivatali ügyeik intézésével pedig Temel Isa urat bízták meg, aki nagy igyekezettel teszi a dolgát. A közösség életébe csak általuk lehet betekinteni. Meglehetősen zárt közösség a meszhet törököké. Egymás között a török nyelvet használják, etnikus tudatuk Törökország felé húzza, de az elveszett haza utáni sóvárgás Grúziához fordítja őket. Megmaradásuknak aligha lehet más útja, mint az, hogy gyökeret vernek a „sorsadta" hazában és kultúrájukat őrizve megmaradnak meszhet-ahiska törököknek. -122-