Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Sári Zsolt: Az Eucharisztia ünnepének - Úrnap - kialakulása és magyarországi története

Magyarország egyik legnagyobb egyházi ünnepe lett, gyakran szinte karneváli pompával, külsőségekkel megtartott népünnepély. Ezt támasztja alá több, az 1400, 1500-as évektől fennmaradt leírás, amelyek az úrnapi ünnepekről szólva a királyi udvar felvonulásait, hagyomány világát mutatják be. A legkorábbi említések után az 1400-as évekből már leírások is rendelkezésünkre állnak. Ezekből tudjuk, hogy Zsigmond király az úrnapi ünnepségeknek, a hitvalló célzata mellett - az átlényegülést tagadó huszitákkal szemben állampolitikai jelleget is ad: 1424-ben II. Manuel görög császár is részt vesz az úrnapi körmeneten, segítséget kérve az egyre inkább előretörő törökök ellen.

7 V. Márton pápa 1429-ben száz napi búcsút engedélyez az úrnapi körmeneten résztvevőknek.

8 A középkori magyar űrnapok egyik legrészletesebb leírását Dainero Tamás modenai követ adja: „La festa del Corpus Domini a Buda" címmel, aki 1501-ben résztvevője volt a budai körmenetnek. Dainero leírását azóta már több szerző

9 is közli, de úgy gondoljuk hasznos ha itt újra idézzük: „Az úrnapi körmeneten, - melyen az óriási néptömegen kívül őfelsége is részt vett,- érdekes látványosságot adtak elő, ugyanis valamely jóslat szerint, a mohamedán hitnek akkor lesz vége, ha Mohamed koporsója szétromboltatik. Ezt következőképp adták elő: Mohamed mecsetjét házunk előtt állították föl, a mecsetben a koporsó függött, melyet a szultán és számos pasa vett körül. Midőn őfelsége és a körmenet a mecset elé ért, óriási tűzsugár sújtott le a koporsóra és ezt, valamint a körülálló törökök nagy részét lángba borította. A mi pedig el nem égett, azt a magyarok óriási tömege megrohanta, botokkal, kövekkel izzé-porrá zúzta, sőt fogaival is szagatta. Valóban kiváló élvezet volt e roham szemlélése. A főtér közepén igen csinos szökőkút állott, melyből egész napon át kiváló bor folyt. A temérdek nép egész nap zarándokolt e csodaforráshoz. Bögrékkel, fazekakkal, kalapokkal merítettek a jeles italból, sőt némelyik csak a száját tartotta oda a borsugárhoz. Ütötték, verték egymást, csak úgy repült és tört a sok fazék, pohár, bögre. Soha ilyen nagy ünnepélyt nem láttam. A földön temérdek részeg hevert szanaszét, kiket azután lassanként hazaszállítottak. De az ünnepély koronája még csak ezután következett, a legsűrűbb tolongásba kappanyokat, ludakat és galambokat dobáltak, melyeket a tömeg óriási dulakodás közt ezer meg ezer darabra szaggatott." A középkori magyar űrnapok megrendezésében - Európa más országaihoz hasonlóan -jelentős szerep jutott a vallási társulatoknak és a céheknek. A korszak legelterjedtebb társulata a Krisztus Teste társulat, amelynek célja „Isten dicsérete és a mi drága üdvözítőnk szentséges Testének tisztelete".

10 Ezek a papi és világi közösségek az ország különböző városaiban megjelentek. Az első pozsonyi társulat megalakulása (1349) után sorra alakultak a hasonló közösségek: a Dunántúlon Magyaróvár, Sopron, Bazin, a Felvidéken Pozsonyszentgyörgy, Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Lőcse, Kassa, az ország közepén Pest, Buda, Eger, és Erdélyben Kolozsvár, Szászbeszterce, Nagyszeben, Brassó. E társulatok zömében a 15. században jöttek létre: Fraternitas Corporis Christi, Bruderschaft des heiligen Leichnams Christi, Geselschaft des heiligen Leichnams, Fraternitas excelsi et mirifici sacramenti Corporis et sanguinis Christi néven.

11 A társulatok tagjai az Oltáriszentség dicsőségére vettek részt a 7 BálintS. 1989.348. 8 Bogár J. 1932.62. 9 Szamota I. 1891., Kardos T. 1953. 144., Bálint S. 1989. 348., Dömötör T. 1964. 10 Idézi Pásztor L. 1940. -113-