Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Sári Zsolt: Az Eucharisztia ünnepének - Úrnap - kialakulása és magyarországi története

felmutatását, hogy a hívek számára is láthatóvá váljon. Ez a láthatóvá tétel ösztönző erőként jelentkezik az Oltáriszentség imádásában. Az Oltáriszentség iránti érdeklődés növekedésében szerepe volt a szentföldi zarándoklatok élményének: fizikai valósággá váltak a zarándokok számára Jézus életének állomásai, köztük az utolsó vacsora színhelye, Emmaus, azok a helyek, amelyek az Eukarisztia alapításával szoros kapcsolatban állnak. Az Oltáriszentség védelmet nyújtó, életet adó szerepének jelentőségét növelték a passiómisztika, a pestisjárványok idején jelentkező emberi kétségbeesés, az ember védtelenségének érzése. Ilyen körülmények között természetes volt, hogy a szentostyához -amelyben maga a megváltó Isten: Jézus Krisztus van jelen- megszentelő erőt, a gonosz és ártalmas dolgok elűzésének hatalmát, embert és környezetét védő, egészség megóvó szerepet társítottak, amelyek közül sokat az egyház is tanított. Az úrnap kultuszának kialakulása egy 13. századi látomáshoz kötődik. Szent Júlia, lüttichi apáca magányos imái közben ugyanazt a látomást látta: a fényes teliholdat megtört sugarakkal. Isteni látomásában azt a magyarázatot kapta, hogy a fénylő hold az egyházat szimbolizálja, a megtört sugár pedig egy ünnepnek a hiányát. Az ünnep tárgya az Oltáriszentség, az Úr teste és vére. A fiatal apácából 1230-ban priornő lett, és akkor felfedte látomásának titkát Pantaleon Jakabnak, a későbbi IV.Orbán pápának. IV. Orbán pápa 1264-ben megerősítette az ünnepet, V. Kelemen pedig 131 l-ben az egész egyházra kiterjesztette, kötelező ünneppé tette. Az ünnepi liturgia -a mise és a zsolozsma- szövegét IV. Orbán pápa megbízásából Aquinói Szent Tamás írta. Az ünnep szekvenciája: Lauda Sión, Salvatorem és a körmenet énekei: Pange lingua gloriosi, Sacris Sollemniis, Verbum supermini. A középkori himnuszköltészet e szép darabjait többek között Kájoni János, Babits Mihály, Sík Sándor és Szedő Dénes fordította magyarra.

5 Az úrnapi kultusz még az 1200-as évek végén megjelenik és elterjed Európa számos országban. Az ünnepet először 1247-ben a Szent Márton Egyház kanonokjai tartották meg. Magyarországon is még a 13.század végén megjelenik az ünnep, amelyet több írásos emlék is bizonyít. A kolozsvári, nagyszebeni, nagyváradi, és székesfehérvári úrnapi említések arra engednek következtetni, hogy az ünnep elterjedésében jelentős szerepük lehetett a vallonoknak és az erdélyi szászoknak is.

6 Az ünnep megjelenése utáni évtizedek, az eukarisztikus szellemiség növekedése amely azonban egy kettős tendenciát mutat: egyrészt ugyan az Eukarisztia külső kultusza nő, másrészt viszont csökken a szentáldozások aránya - Űrnapját az egyházi év legnagyobb ünnepei (karácsony, húsvét, pünkösd) mellé emelte. Az úrnap a reformáció előtti 3 Albigensek.a katharok francia elnevezése. A lO.században a Balkánon kialakult gnosztikus eredetű dualista eretnekmozgalom, amely a 12.századra tért hódított Franci- és Németországban is. Tanításuk szerint „Jézus Krisztusnak nem lehetett anyagi, csak látszólagos teste". VtKl.1983. 140.; - Tanchelin tévtanai: Az 1100-as évek első évtizedében Antwerpenben megjelent eretnekség, amely tagadta Jézus Krisztus valóságosan jelenlétét az Oltáriszentségben. A tévtanok visszaszorításában a premontrei rendalapító Szent Norbert ért el eredményeket. 4 Tüskés G.-Knapp É. 1986. 78-79. 5 BálintS. 1989.347. 6 Bálint S. 1989. 347. vö.Knauz N. 1876. 155. „1271.Kolozsvár:quinta feria proxima ante festum SS. Corporis Christi. 1301. Nagyszeben: feria sextapost festum SS. Corporis Christi. 1313.Nagy várad: in festő corporis Christi. 1315. Székesfehérvár: in quindenis festivitatis corporis Christi." -112-