Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Puskás Zoltán: Hangszerkészítő műhely Tiszaroffon

befuvással nagyjából egyenes és tiszta hangot ad, kezdődhet a lyukak kialakítása. Ha azonban a megszólaltatott hang túl levegős vagy túl sok felhangot tartalmaz, a szélhasítónyílás peremén még utána lehet alakítani. A hangszertesten található hangnyílásokat a hangszerkészítő pásztorok régebben ujjal vagy egy már bevált furulya alapján, kopírozással jelölték be. Rab Pista bácsi sorozatban gyártotta különböző hangolású bodzafurulyáit (G, A, H, C, D, E, F alaphangú típusokat) és ha tehette, az utóbbi, átmásolásos módszert alkalmazta (4. kép). Minél rövidebb a hangszertest, annál magasabb az alaphangja, mert a befújt levegőoszlop hosszanti rezgése is rövidebb. A hangterjedelem azonban nem merül ki a hanglyukak számának arányában, mert a jól sikerült hangszeren, úgynevezett átfúvassál ez a skála akár két oktávnyira is bővíthető. Ha a hangközök nem elég tiszták, egy hegyes és éles késsel még lehet rajta bővíteni. Szűkítéshez méhviaszt, esetleg pecsétviaszt csurgatnak a lyukra, de néhány ügyesebb hangszerjátékos, úgynevezett villásfogások alkalmazásával a hangszínt még kedvezően korrigálhatja. Egyegy nóta eljátszásakor adódó módosított hangokat, vagy a moll-jellegü dallamok által okozott problémákat a hanglyuk félig történő letakarása révén lehet kiküszöbölni. Ezt a módszert nem mindenki ismeri, azt mondják erre, hogy az adott hang „nincs benne a furulyában." Rab István műhelyében a Magyarországon legelterjedtebb, hatlyukú furulyafajták készültek. Hangszertörténeti kutatások bizonyítják, hogy ez a típus a környező népek között is fellelhető, mind a szlovákoknál, mind a románoknál és a délszlávoknál egyaránt. Az iskolai oktatásban használt mai gyári fa-, fém- és műanyag hangszerek még egy hátsó, a bal kéz hüvelykujjával letakarható hanglyukat is tartalmaznak, ezt a tiszaroffi mester hangszerei, a pásztorok között elterjedt típusokhoz hasonlóan, nélkülözik. Az elkészítés következő fázisaként a furulyán lévő legfelső hanglyukat a cső teljes hosszának közepén kell kialakítani. A legalsó lyukat pedig, a felső lyuk és a szélhasító nyílás közti távolság egyharmadának megfelelő távolságra. A hangnyílásokat az említett módszerekkel vagy egy erre a célra kialakított sablon segítségével lehet bejelölni. A többi lyuk nagyjából egyenlő távolságra van egymástól (5. kép). A hangszertestbe való befúrás átforrósított drótdarabbal vagy egy hegyes árral történik, alulról fölfelé. Az alsó két nyílást addig kell alakítgatni, amíg tiszta dó-ré nagyszekundot nem ad. A harmadik nyílás már valamivel kisebb, mert a mi-fá hangköz már kisszekund. A többi fölfelé sorakozó hanglyukak arányosan követik egymást. 2. A furulya mellett néhány citera is készült Rab Pista bácsi műhelyében, melyeket főleg saját használatra állított elő. A hangszerek rendszerezése szerint a citera a chordofon hangszerek közé sorolandó, mely hangszereknél a rezgő húr jelenti a hangforrást, amely minden esetben valamilyen rezonátorra van kifeszítve.

6 Őse már a görögöknél is megtalálható és monochord („egyhúrú") néven volt ismeretes, de elterjedt volt a 6 Darvas G. 11-12. -105-