Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szlankó István: Van-e összefüggés a Tiszaföldváronmért csapadékadatok és a napfoltciklusok között?

A foltok többnyire csoportosan jelentkeznek és a Nap egyenlítőjével nagyjából párhuzamosan nyúlnak el. A Nap forgása szerint az elöl lévő folt a „vezető", az ellentétes mágneses polaritású az ún. „követő" folt. Az északi és a déli féltekén a polaritások ellenkezőek és 11 évenként megcserélődnek, azaz ha eddig a vezető folt északi polaritású volt, a következő 11 évben déli polaritású lesz (22 éves mágneses napciklus). A foltok a Nap felületén található mágnesestér-sürüsödések, ahol a térerősség a Föld mágneses térerejének a tízezerszerese is lehet. A mágneses tér a napfoltok és az egész naptevékenység alapvető jellemzője. A földi hatásokért nem is a napfoltok a felelősek, hanem a mágneses terükben lezajló aktív jelenségek: a napkitörések (flerek). Ritka jelenségként fehér fényben is látható fler is előfordul. Gigantikus energiák szabadulnak fel. Az 1978. július 11-i kitörésben pl. 100 km/másodperc értékű elmozdulásokat mértek.

10 Kozmikus környezetünk legnagyobb energiaforrása a Nap. Sugárzása összetett: elektromágneses sugárzásból (hő-, fény-, röntgen-, rádió-) és korpuszkuláris sugárzásból (részecskesugárzás: atomok, ionok, elektronok) áll. A napfoltok számának növekedésével erősödnek a Nap „változó" jelenségei, a földi folyamatokat legjobban befolyásoló flerkitörések. A kitörések során igen sok nagy energiájú részecske - főként protonok és elektronok - áramlanak a Föld felé is. Ilyenkor gyakoriak a fÖldmágneses viharok, ionoszférazavarok, de 11 éves periódusban az elektromágneses sugárzásban is van változás.

11 A Napon végbemenő változások hatással vannak a földi éghajlatra, ill. az időjárásra is. A kutatók hosszú megfigyeléssorozatok elemzésével próbálnak összefüggéseket keresni. Ilyen összefüggés pl. az, hogy a geomágneses viharok idején lényegesen nagyobb átmérőjűek a mérsékelt övi ciklonok.

12 Jó egyezést mutat az aszályos időszakok és a kétszeres (22 éves) napfoltciklus előfordulása. Visszamenőleges elemzések szerint huzamosabb időn keresztül nem voltak foltok a Napon. A legutóbbi ilyen periódus 1645-től 1715-ig tartott. Az ún. Maunder-minimum idején Európában a felszíni átlaghőmérséklet kb. 0,5 EC-kal lecsökkent.

13 Egyes kutatók szerint napfoltmaximum idején Európa északi részén és a Sarkvidékek környékén, napfoltminimum idején viszont az egyenlítő környékén magasabb a hőmérséklet; maximum idején az óceánok felett, minimum idején a kontinensek fölött több a csapadék; maximum idején több a vihar és a mérsékelt övben az évszakok közötti ellentétek nagyobbak; az erős naptevékenységet Közép-Európában rendkívül szélsőséges időjárás követi stb.

14 A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után végre jöhet a „csepp a tengerben", azaz a tiszaföldvári csapadékadatok és a napfoltciklusok közötti esetleges összefüggések „felfedezése". Az ötvenéves adatsor nem elégséges az egyértelmű bizonyításra, csak gondolatfelvetésre. Aki bővebb adatsorral rendelkezik és matematikai-statisztikai módszereket is tud alkalmazni, megerősítheti vagy elvetheti az ötletet. Egyelőre csak a grafikus ábrázolás lehetőségeit használom fel. 10 Rostás Sándor: Fehér fler (Föld és Ég, 1980/2. szám) 11 Pap Judit: Mit tudunk a napállandóról? (Föld és Ég, 1978/2. szám) 12 J. M. Wilcox: A Nap és a földi időjárás (Csillagászati évkönyv, 1978) 13 George L. Siscoe: Szoláris-terresztikus hatások az időjárásra és az éghajlatra (Csillagászati évkönyv, 1980) 14 dr. Borsy-dr. Kiss-Nagy Józsefbe, 1974 (Egyetemi tankönyv, 1974) -9-