Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre
AZ ÁRPÁD-KORI KÖZNÉPI LAKÓHÁZ KUTATÁSA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ 1990-ES ÉVEKRE TAKÁCS MIKLÓS Bevezetés A rokon tudományok részéről szinte folyamatosan újrafogalmazódik az igény olyan összefoglalások iránt, amelyekben a legújabb ásatási eredmények szintetizált ismertetése és értékelése található. Ennek ellenére azonban nem könnyű feladat egy rövid áttekintés keretei között számot adni az Árpád-kori falusias települések régészeti kutatásának legújabb eredményeiről, nehézségeiről és perspektíváiról. Azaz némileg szkeptikusan fogalmazva: alábbi előadásunk nem annyira az eredmények ismertetése, mint a nehézségek számbavétele lesz. Azon gátló tényezők „leltára", amelyek miatt csak alapszinten teljesíthető az összefoglaló áttekintések iránti igény. Alább, a kutatástörténet taglalása során elsősorban a feltárások csekély mértékű közlésére fogunk utalni. E megközelítés jogossága aligha vitatható. De kétségen felüli tény az is, hogy az eredmények egységes szempontú értékelése ellen hat a terminológia kidolgozatlansága - pontosabban a nevezéktan egységes alkalmazásától való idegenkedés - is. Bár az sem lehet kétséges, hogy a telepfeltárásokat közlő régészek túlnyomó többsége a népi építészetben szokásos megnevezéseket igyekszik alkalmazni. Azaz inkább azon kérdés merülhet fel, hogy szabad-e visszavetíteni egy-egy adott szakkifejezést a 18. század előtti időkre. E vonatkozásban a dolgozat szerzője nem osztja azon, számára hiperkritikusnak tűnő álláspontot, amely - a kibontott maradványok többféle értelmezésének a lehetőségére hivatkozva - a legalapvetőbb szakkifejezések alkalmazását is kétségbe vonja. A terminológiához kapcsolódó vitás kérdéseket talán az fogja eldönteni, hogy a német Haio ZIMMERMANN kezdeményezése nyomán első változatában már el is készült - egyelőre még csak tíz, többnyire germán nyelv vonatkozásában - egy olyan, a telepásatásokon feltárt házmaradványok leírására szolgáló „glossarium", amely táblázat formájában közli egy-egy adott szakkifejezés német, angol, francia stb. megfelelőjét, jelentéstartalmához pedig rövid kommentárt is fűz. 1 (A magyar nyelv vonatkozásában e munka elvégzését a dolgozat szerzője vállalta magára.) A terminológiai problémákon túl azonban nemcsak a kutatás széttagoltságának a problematikájával - azaz konkrétabban fogalmazva: az egyes új ásatások eredményeinek nehezen hozzáférhető voltával - kell megküzdenünk, hanem azon kérdéssel is, milyen részletességgel tárgyaljuk a korábbi időszakokat. Ha ugyanis ezekre nem térünk ki, a vizsgált korszak eredményei sem szemlélhetők kellő perspektívával. Ha viszont csak a korábbi időszakok prizmáján keresztül vizsgálódunk, elsikkadhatnak az új kérdésfelveté1. ZIMMERMANN, Haio 1998. 22-23. 7
