Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Mesterházy Károly: Többosztatú falusi házak az Árpád-kor építészetében

TÖBBOSZTATÚ FELSZÍNI HÁZAK AZ ÁRPÁD-KOR ÉPÍTÉSZETÉBEN M ESTERHÁZY KÁROLY Ha az Árpád-kori települések rekonstrukciós ábrázolásait tekintjük, akár a millecentenáris kiállítás makettjeit, akár a korábbiakat, mindenütt olyan településkép tárul elénk, ahol a földbe ásott házak tetőzete a föld felszínére támaszkodik, és valamennyi egysejtű. Gyakran a házak tetőzete kívülről le van földelve és valódi putrivilágot idéz.

1 Ezzel a településképpel szemben a nyugati határunk túloldalán egészen másként képzelik el saját falvaikat. Herwig WOLFRAM a História ez évi 5-6. számában bemutatja egy 11. századi falu rekonstrukciós képét, és abban kizárólag földfelszíni épületek vannak, kerített udvarokon 2-3 épülettel, lakóházzal és gazdasági épületekkel, és a néhány kerített udvar központjában, azaz a falu centrumában ott áll egy jelentős méretű négyzetes, két- vagy háromemeletes kő lakótorony

2 Az összehasonlításban a magyar falu képe nagyon vigasztalan képet mutat, és nem is nagyon hisszük el, hogy a településképet illetően ilyen rosszul állt a szénánk a királyság megalakulásakor. Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyarok még Levédiában lakva megismerkedtek a szilárd falú házakból álló városokkal, falvakkal, leginkább a Fekete-tenger melléki kereskedővárosokban, ahová áruikat vitték, például Chersonba és más helyekre. És menten a 9. század végén, illetve a 10. század elején megismerkedtek Itália, Bajorország, Szászország, Franciaország és Hispánia városaival, falvaival, ahol mindenütt felmenő falú kő, illetve faházak voltak, és még a gazdasági épületek sem voltak putrik, illetve veremházhoz hasonló építmények.

3 Ennek ellenére nyoma sincs annak, hogy a 10. században a magyarok ilyen épületeket használtak volna. Még véletlenül sem találkozunk a Kárpát-medencében a nyugati házakhoz hasonló magyar építményekkel, leszámítva azt a néhány frank örökségnek számító épületet, amelyet Nyitrán, Pozsonyban, Zalavárott és Szávaszentdemeteren

4 találtak elődeink. A 10. század végén is csak néhány helyen számolhatunk szilárd falú magyar lakóépületekkel, például Esztergomban, Pannonhalmán, talán Székesfehérváron, Marosváron, és talán ekkor veszik használatba a visegrádi római erőd még használható tornyait, vagy a fenékpusztai romokat.

5 1. MÉRI István 1964. 4. kép.; RÉVÉSZ László 1999. 222.; Összefoglalóan TAKÁCS Miklós 1999. 2. WOLFRAM, Herwig 2001. 12-14. 3. Csak emlékeztetőül említhetem a Pamatky Archeologické 5. Supplementumát: Ruralia I. Prága 1996. Az itt közölt konferenciakötetben egész Európa kora középkori építészetéről kaphatunk áttekintést.; FROND ULO, M. A. 1968. 99-132. A kelet-krími Tepszeny domb (jelenleg Planerskoe, a tatárok kitelepítése előtt Koktebel falunál) 8-9. századi háztípusait mutatja be a 24. képen. 4. Felszíni házak régészeti nyomai Zalavárott és Szávaszentdemeteren maradtak ránk: Cs. SÓS Ágnes 1992. 90.; MÜLLER Róbert 1992. 91.; MINIC, Dusica, 1980. 5. SOPRONI Sándor 1954. 51.; SZŐKE Mátyás 1986. 5.; MÜLLER Róbert 1996. 38. (ásatás: 1993) a római erőd nyugati kapuját tárták fel. 55