Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Balassa M. Iván: A népi építészet a régészet és a néprajztudomány között

elborítják a szövegek, évszámok, elég egy futó pillantás a 16-17. századi kastélyokra, udvar-, vagy polgárházakra. Csak kiragadott példaként - Kolozsváron WolphardKakas ház mindegyik ismert ablak- és ablakkerete datált, az 1530-as évektől készítették ezeket a pompás faragványokat. Torockón sem példa nélküli, hogy nem a „megszokott" helyen örökítik meg az építés idejét, esetleg körülményeit. A19. században, a ház udvari homlokzatának falába, az első szoba, vagy a szoba magasságába „emléktáblát" helyeztek el, ilyen jelenleg 58 van, az ismert legkorábbi 1821-bői való (301. sz.), általános 1860-1910 között volt az ilyen datálás összefüggésben a kőépítkezés elterjedésével.

15 A 18. századból fennmaradt datálások mindegyike ajtószemöldökfán van. Az egyik 1727-ből (60. sz.), a másik 1749-ből származik (237. sz.), mindkét esetben a felirat latin nyelvű, az utóbbi: ANNO DO 1749 / 24. augusti / Pax intratibus sal/us exiuntubus.

16 Egyébként nem példa nélküliek ezek a fába faragott „paraszti" latin feliratok, az 1752-ben készült malom (48. sz.) kőpadján is ilyen található. Erdélyben másutt is előfordult hasonló datálás, SZINTE Gábor Dalnokon a teljesen fából épült Veres-kúriánál a következőket tapasztalta: „Az ajtó szemöldökfáján ez olvasható: Nicol. Zaniz. (Valószínűleg a faragó mester neve) Anno Domini 1609 Die Decemb. Si vagy S7"".

17 Végezetül az is az 1668-as évszám hitelessége mellett szól, hogy olyan szerkezeti elemen van, melynek cseréjéhez legalábbis a felső boronákat el kellett volna távolítani, és ennek nincs nyoma. Az is kevéssé valószínű, hogy „visszadatálás"-sal lenne dolgunk, mert ennek nincs semmi ésszerű magyarázata, sőt tapasztalataim alapján a népi építészetben és környékén inkább a fordítottja szokásos, felújítást, átépítést tüntetnek fel építésként (Id. például a mándi református templom datálását).

18 A lakóház szokatlanul kicsi, 4,43x7,45 méter, a szoba ebből 3,99x3,70 m. Ennek egyik lehetséges magyarázata hogy az ún. Új utcában áll. A településnek ezen a nyugati felén, a Bányász, a Gatyaület, Új utcában, a Felső szurdikban a bányászok laktak (a Bányász utcán keresztül jártak ki a bányákba), tehát épületünk eredetileg valószínű bányászház lehetett.

19 Újabban az a még nem ellenőrzött lehetőség is felmerült, hogy az épület eredetileg a Főtér korábban ide kifutó, egyébként láthatóan megosztott nagy telkének első felén állt és valamiféle „kisház" volt.

20 A másik napjainkat megért 17. századi épület a kászonimpéri „Hamar ház", melynek szépen díszített mestergerendáján „C.M.T. ANNO 1678" felirat olvasható. A jelenleg a kolozsvári Hóján lévő szabadtéri múzeumban látható épület eredeti része az 15. Ld. FURU Árpád 1999. 42-43., 50-51. 16. FURU Árpád 1999. - ROSCA, Gabriel felmérése, 1997. A hibás felirat bizonyára a „béke az érkezőnek, üdvözlet a távozónak" jelentésű és tartalmilag is fordított. 17. LÉNÁRT Anna Magyar Skansen és a Székely Nemzeti Múzeum című, a jelen tanulmány írásakor megjelenés alatt álló munkájában idézi, ugyanott a Mellékletből úgy tűnik, hogy hosszas alkudozás után sem került be a nevezetes ajtófélfa a Székely Nemzeti Múzeumba Sepsiszentgyörgyre. 18. BALASSA M. Iván 1992. 57. kk. 19. FURU Árpád 1999. 8.kk. 20. FURU Árpád szíves közlése, egyébként érdemes felidézni, hogy a 14,8 m

2-rel szemben a szentkirályi 25-ös ház szobája 22 m

2 volt. 494